A város nem adta legendás szobrait

A legendás műalkotást Horvay János faragta ruskicai márványba, s a kétszeres emberalak méretű szobrokat 1927-ben állították fel a Parlament előtt. Aztán 1951-ben átvitték a szoborcsoportot az Új köztemetőbe, mivel a kőbe faragott minisztereket rosszkedvűnek találta az akkori politikai vezetés.

1959-ben kiderült, hogy a szobrokat eladásra kínálták sírkőfaragóknak. Ha az üzlet létrejön, akkor a portrékat felaprították volna kőtábláknak. Minderről értesült Dombóvár akkori tanácselnöke, Antal István, és rávette a település képviselőit, szavazzák meg a szoborcsoport megvásárlását. Az akkor még községi rangban lévő Dombóvár 140 ezer forintot fizetett az alkotás fuvarjáért. A szoborcsoportot azonban csak 1973-ban állították fel a dombó­vári Szigeterdőben.

A helybéliek gyorsan megkedvelték a kilenc portrét, amelyek az 1874 és 1944 közt élt Horvay legérettebb korszakát reprezentálták. A városba látogató turisták számára „kötelező” látnivaló volt a Batthyány-kormány, vagy ahogy a helybéliek inkább emlegették, a Kossuth-szoborcsoport.

A második Orbán-kormány 2011-ben úgy döntött, hogy a műalkotást visszaviszi eredeti helyére, az Országházhoz. Amikor erről a város lakói értesültek, párthovatartozástól függetlenül tiltakoztak. Sokan azt ígérték, hogy ha kell, odaláncolják magukat a szobrokhoz, de nem engedik elvinni őket. Az egyöntetű kiállás meghozta az eredményt: a szoborcsoport Dombóváron maradhatott, s Budapesten a mű másolatát állították fel.

A szoborcsoport megtartása nagy visszhangot váltott ki, így a műalkotásra többen kíváncsiak, mint korábban. Hogy évente mennyien nézik meg, az persze kiszámíthatatlan, hisz a szobrokat övező parkba nem kell jegyet venni.

Amúgy a szoborcsoportot a városnak megszerző, 1927-es születésű Antal István fonyódi nyugdíjasként értesült a kőportrékért folytatott harcról. Tudni kell, hogy a tanácselnök politikailag belebukott akciójába. A járási pártbizottság titkára megtámadta őt, mondván, pazarlón gazdálkodik. Perbe fogták, de felmentették. A következő választáson viszont nem jelölték, s jobbnak látta, ha elköltözik a városból. Antal nagy elégedettséggel nyugtázta, hogy volt városa kiállt azért, amiért egykor ő is.

A cikk a Népszabadság TOP Titkok 2015 c., 100 különleges belföldi úti célt bemutató kiadványában jelent meg. A magazin megvásárolható digitális formában a Dimag vagy Lapcentrum oldalakon, vagy keresd az újságárusoknál!