Rossz döntések
EGY FUTÓ CSÓK KÖVETKEZMÉNYEI
Csupán egy röpke csókra állt meg az ifjú nászutaspár egy osztrák sípálya enyhe kanyarjában, amikor beléjük dörrent az egyik síelő. Zúzódások, csontrepedések, ripityára tört lécek, elszakadt síruhák, hegyi mentők helikopterrel a helyszínen, majd kórház, és később kemény csaták az innsbrucki bíróság előtt. Azt kellett eldönteni, kit terhel a felelősség a balesetért, ki fizesse meg a keletkezett károkat.
Az alpesi országok bíróságai a síbalesetekkel és az általuk okozott károkkal kapcsolatban eléjük kerülő ügyekben jogszabályként használják a nemzetközi síszövetség sípályák használatáról és a síelők elvárt magatartásáról szóló, évekkel korábban megalkotott szabályzatát. A felelősség megállapításának alapja, hogy az incidens résztvevői betartották-e a szövetség magatartási kódexét.
Ebben a perben a bíróság azt állapította meg, hogy mindegyik fél megsértette az előírásokat: a nászutasok ott álltak meg, ahol nem volt szabad, a másik síelő pedig a megengedettnél gyorsabban siklott. Ezért az ítélet kimondta, hogy pénz az ablakban, azaz mindegyik fél maga viseli a saját kárát, ideértve a perköltségeket is. Öröm volt az ürömben, hogy a mentőhelikopter díját nem kellett kifizetni, a mentősök ugyanis elfelejtették megkérdezni a bajbajutottakat, hogy kérik-e a helikopteres mentést. Az osztrák (és a német) bírósági gyakorlat szerint csak akkor lehet a mentésnek ezt a módját alkalmazni, ha a tudatánál lévő sérült egyértelműen kéri vagy belegyezik.
JÓZAN RÉNSZARVAS, ELÁZOTT SOFŐR
A négytagú, többé-kevésbé részeg baráti társaság egy átmulatott éjszaka után ült be egyikük autójába. Mivel a legtöbbet a jármű tulajdonosa itta, a vezetést az vállalta, aki a többiek szerint a legkevesebb alkoholt döntötte magába.
Az autó a havas úton, állítólag rénszarvast kerülve, megcsúszott, felborult, s a jármű tulajdonosa az életét vesztette, két másik utas pedig súlyosan megsérült. A biztosító megtagadta a felelősségbiztosítás alapján járó kártérítés kifizetését. Arra hivatkozott, hogy a kocsit nem a tulajdonosa vezette, a sofőr ittas volt, és erről a többi utas is tudott.
Az ügyben eljáró bíróság elfogadta a biztosító érvelését, azzal a kiegészítéssel, hogy az utasok, azaz a károsultak a saját döntésük alapján vállalták azt a kockázatot, amellyel az ittas vezetés jár, s ezzel közreműködtek a károkozásban. Ez pedig kellően indokolja a kártérítés korlátozását vagy megtagadását.
Csakhogy a finn legfelsőbb bíróság úgy érezte, hogy ez a felfogás szembemehet az uniós joggal, és az Európai Bírósághoz fordult. A luxemburgi testület azonban megállapította, hogy ellentétes a közösségi joggal az a szabályozás, amely szerint a károkozásban történt közrehatása miatt kizárható vagy aránytalanul korlátozható a gépjármű utasának azon kártérítési igénye, amelyet a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással szemben támaszt az őt ért károk megtérítésére. Nem releváns az a körülmény, hogy az autó érintett utasa a tulajdonosa annak a gépjárműnek, amelynek vezetője a balesetet okozta.
MINDKETTŐ PÓRUL JÁRT
Az osztrák sífogadó vendége, ahogy ez ott általános és elfogadott volt, éjszakára a szállás falain kívül, a szabadban lévő tárolóban hagyta különleges, nem olcsó síléceit. Reggelre azok eltűntek, a szállásadó pedig azzal hárította el a felelősségét, hogy neki nem kötelessége a vendégek dolgainak őrzése.
Ezzel nem értett egyet a bíróság, és elmarasztalta ugyan a fogadóst, de a károsult sem járt jól maradéktalanul. Az osztrák jog szerint ugyanis a szállásadó a vendég bevitt dolgaiban keletkezett károkért csak 1100 euró értékhatárig tartozik felelősséggel, ami e fölött van, azt nem köteles megtéríteni. Ráadásul az ottani jogszabályok azt is megengedik – szemben például a magyarral –, hogy a szállásadó akkor is mentesülhessen a felelősség és a kártérítés alól, ha a kárt a saját, igaz, kisebb mértékű hanyagsága okozta. Azt pedig már a bíró mondja meg, hogy adott esetben mekkora a kisebb mérték.
* A szerző ügyvéd, a Turizmus Panoráma jogi szakértője. (jog@turizmus.com)