Szombati malackodás
Igaz, nem sokáig: jött a böllér, és EU-konform módon, elkábítva leölte, segédjével kivéreztette, megperzselte, majd kezdődhetett az egész délelőttös feldolgozás.
PÁLINKA, HAGYMÁS VÉR
Ami régen a falusi telek megszokott rituáléja volt, ma a fizetős vendéglátás része. Ilyen programra vágytunk a minap, mégpedig egynaposra, Budapest közelében, időben a karácsony-szilveszter körüli vigadások, illetve a farsangi és síszezon közé illesztve. A Szentendrei-szigeten lévő Bodor Majorra esett a választásunk, ahol fejenként hétezer forintért neveztünk be az ebéddel záruló szombati „malackodásra”.
Kupica pálinkával, forralt borral, hagymás vérrel és kenyérlángossal indul a nap a csárdával, panzióval, lovardával is büszkélkedő majorban. A böllér és a nap folyamán később csikósként is bemutatkozó segédböllér pedig azzal párhuzamosan válik egyre inkább főszereplővé a szegény malac rovására, ahogyan utóbbi egyre jobban emlékeztet egy hentespult kirakatának tartalmára.
AJÁNDÉKBA, CSAPATÉPÍTÉSHEZ
Rajtunk múlik, hogy passzív szemlélői vagyunk-e a feldolgozásnak, trancsírozásnak, szortírozásnak vagy aktív részesei; akad, aki megjegyzi: ma már a beleket nem mossák ki a hurkatöltéshez, az asszonyok nagy örömére. Ahogy oldódik a hangulat, programtársainkról kiderül: mind a három házaspár ajándékba kapta a részvételi lehetőséget („ajándékozz élményt”!) – fiuktól, sógoruktól, az egyik párpedig egymásnak szerzett meglepetést. A közös tevékenység öszszekovácsolja kissé a társaságot, az ebédre már szinte jó ismerősök leszünk. Különösen a kolbásztöltés ad lehetőséget a viccelődésre.
Nem véletlen tehát, hogy a disznóvágást céges csapatépítési alkalomként is ajánlják és hirdetik: ahogy a fűszer a kolbásznak valóba kerül, majd terjeng az illat, a résztvevők az együttműködés számos formáját élik meg, amit a remények szerint majd a munkahelyükön is hasznosítanak. Ottjártunkkor a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara emberei próbálták ki magukat új „szerepkörben”: velük együtt már tízen felül voltunk.
KÉTMÁZSÁS IS LEHET
Mint „főnök asszonyunk”, Bodor Ildikó elmondta, rendszeresen rendeznek ilyen vágásokat a majorban, és külföldről is jönnek érdeklődők. A jelentkezők számához mérik a disznót, azaz akkorát „kapunk”, amilyet várhatóan el is fogyasztunk, illetve részekben felvásárolunk – mi például távozáskor egy diójával lettünk gazdagabbak. Ennek megfelelően egy kilencvenkilós sertés gyors átalakulásának voltunk szemtanúi; az előző napi (ezek szerint jóval nagyobb) társaságnak csaknem kétmázsás dukált. Nem unatkozik ilyenkor az sem, akit kevéssé érdekelnek a konyhai részletek. Egy orosz turistacsoporthoz csatlakozva hortobágyi stílusú lovasbemutatót láthattunk, asszonyok kenyeret dagasztottak, sétáltunk az állatparkban, aki pedig akart, „pusztaolimpiai” programokhoz csatlakozhatott: pusztasí, üvegverés karikás ostorral, lengőteke, karikaszúrás fakarddal.
EGÉSZ HÉTVÉGÉS VÁLTOZAT
Elég kicsit körülnézni az interneten (www.disznovagas.lap.hu), hogy hasonló programokat találjunk, egész hétvégés változatban is. Van, ahol – ha elég hűvös az idő, és kellő számú érdeklődő jelentkezik – még rendhagyó módon, márciusban, sőt áprilisban is rendeznek disznótort.
