Közös pénz a népszerűsítésre
Nem csoda a parlament sport- és turizmusbizottság vezetőjének az elégedettsége: gyakorlatilag a rendszerváltás óta nem sikerült ilyen egyetértést kovácsolni a kerületek között. Bár a négyszázalékos adó komoly megterhelést jelent a forgalomcsökkenés és az infláció kettős szorításában lévő szállodáknak, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége a Rogán Antal által tartott sajtótájékoztató után nyomban közleményben üdvözölte a fejleményt. A MSZÉSZ szerint ugyanis az önmagában is szerencsés, hogy egységesül az adó szintje – eddig tömegével termelte az abszurd helyzeteket, amikor a Nagykör út egyik oldalán lévő hotel teljesen másképp adózott, mint a szemközti. Még lényegesebb, hogy a négyszázaléknyi adó egynegyedéből közös marketingalapot hoznak létre, amivel végre egységesíteni lehet a főváros turisztikai célú külföldi kommunikációját.
Különféle városmarketing-kísérletek eddig is voltak, de nem ekkora büdzséből: az egy százalék becslések szerint cirka 700 millió forintot tesz ki, amit a Magyar Turizmus Zrt., illetve az állam ugyanennyivel kipótolna, így összességében 1,4milliárd forintos keret lesz a főváros népszerűsítésére.
Ráfér. Az utóbbi években igencsak rájárt a rúd a fővárosi szállodákra. A válság a régióban legkeményebben a budapesti idegenforgalmat vetette vissza, és a recesszió elmúltával sem lett sokkal rózsásabb a helyzet. Az STR nemzetközi piackutató nemrégi, 41 európai városra kiterjedő felmérése szerint Budapest augusztusban, azaz főszezonban a szobafoglaltság tekintetében ugyan a középmezőnyben végzett, azonban a kiadható szobákra jutó árbevétel tekintetében sereghajtók az itteni szállodák. A helyzet tovább romolhat: augusztusban a korábbi időszakhoz képest is 5,3 százalékkal csökkent az árbevételük. Ezek után persze nem is csoda, hogy az Opten céginformációs rendszer adatai szerint Magyarországon idén az első három negyedévben ugyanannyi szálloda ment csődbe, mint a válság alatt, ami egyértelműen arra utal, hogy az elhúzódó pangás következtében kifogyott a szusz az ágazat cégeiből. Az is jelzésértékű, hogy az utóbbi időszakban a Budapestre érkező turisták között jócskán megcsappant a hagyományos vendégnek számító németek száma – bár közben némileg nőtt a Kelet-Európából érkezőké –, tehát valamiért csökkent Budapest vonzereje a régió más fővárosaihoz képest.
Ebben a helyzetben létfontosságú, hogy az eddigieknél jóval hatékonyabban lehessen reklámozni a máskülönben nagyon is „piacképes” fővárosunkat, amit az UcityGuides.com nemzetközi turisztikai weblap nemrég a világ tíz legszebb városa közé választott, így Budapest olyan exkluzív társaságba került, mint Velence, Lisszabon, Prága vagy Róma. Az egységes marketingbüdzsével vége lesz annak a képtelen helyzetnek, hogy a kerületek egyenként próbálják eladni magukat. Külön kerületi „városimázs-építéssel” nem rúghatunk labdába – mondta Erdei János, a MSZÉSZ ügyvezető igazgatója, aki szerint az 1,4 milliárdos keretből már nagyon is érdemi reklámtevékenységet lehet kifejteni. Arról még nincs hír, hogymilyen szervezetet hoznának létre e célra, és kik kapnák meg Budapest „becsomagolásának” feladatát, azaz hogy a régióban talán leginkább egységes városkommunikációt felmutató Prága mintájára milyen vezérmotívumok mentén „adják el” fővárosunkat a turistáknak.
Igaz, arra az MSZÉSZ közleménye is utal, hogy másutt az idegenforgalmi adóból származó összegeket egy az egyben a turizmus fellendítésére fordítják, míg nálunk csak a negyedét.
Ami jó a szállodáknak, az nem feltétlenül jó a fővárosnak, pontosabban a városvezetésnek. Bár az idegenforgalmi adót korábban a főváros szedte, és oda tartoztak a turizmussal kapcsolatos feladatok is, bár ebből Bécshez vagy Prágához hasonlóan egységes városmarketing kialakítására korábban, a Demszky-érában sem futotta a fővárosnak. Alaposan felkavarta tavaly decemberben az állóvizet Rogán Antal azzal, hogy egy általa kezdeményezett törvénymódosítással a kerületekhez került az idegenforgalmi adó. Az más kérdés, hogy a kerületek egy része ezen felbuzdulva azon melegében mindjárt fel is emelte az adót a szobaárbevétel négy százalékára.
Ennél jóval nagyobb adóemelést jelentett a VI., a VIII. és IX. kerület gyakorlata, ahol vendégéjszakánként 300–431 forint közötti fix összegben állapították meg az adót, ami egy háromcsillagos szálloda gyakorlatában igen jelentős árnövelő tényező lett. Egy tízezer forintos, kétágyas szoba után az addigi háromszázalékos adót jelentő 300 forint helyett 862 forintot kellett fizetni a vendégeknek – ecsetelte a korábbi állapotokat Erdei János. Az MSZÉSZ közleménye szerint volt olyan szálloda, ahol a változtatások ötszörös adóemelést eredményeztek. Az amúgy is küszködő vállalkozások képtelenek voltak érvényesíteni ezt az adószintet az áraikban, különösen, hogy az önkormányzati döntéshozók botor módon már akkor döntöttek így a szállodások feje felett, amikor az érintettek zöme még a korábbi adóteher mellett megállapított árakon kötötte meg a szerződéseit 2011-re a szakmai partnereivel.
Máris felrúgják az egyezséget?
A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége (MSZÉSZ) lapzártakor közölte szerkesztőségünkkel: úgy tudja, hogy a II. kerületi önkormányzat arról értesítette a kerületben levő szállodákat, hogy 2012. január elsejétől személyenként és éjszakánként 350 forintban állapítja meg az idegenforgalmi adót. Az ügyben az MSZÉSZ levelet írt a turizmusért felelős államigazgatási vezetőknek, tisztázandó, hogy nem valami félreértésről van-e szó, de kérdésükre egyelőre választ nem kaptak.
