Szemben a paradicsommal
A hajó légkondicionált helyiségei után a forró kövezetű sétány maga a pokol. De mire beérünk a közeli városközpontba, a horvát Adria legnagyobb terére, beleszokunk a melegbe. Zavartlanaul nézelődve-csodálkozva kereshetjük meg szálláshelyünket.
Dokkból színház
A főtérre még sokszor visszatérünk. Mert ott találni a Sveti Stjepanszékesegyházat (nem a mi első királyunkról nevezték el) és mellette a püspöki palotát, amelynek múzeumában egyebeken kívül egyházi tárgyú bélyegeket látni. Magyarokat meg – és ez meglepő – iszlám országok keresztény tárgyú műalkotásokat ábrázoló bélyegeit is.
A tér másik nevezetessége a félköríves kapunyílású hajdani fegyverraktár (Arsenal). A XIII. században épült, hogy a benne kiásott medencébe beúszhassanak a javításra váró velencei hadigályák. Később a dokkot feltöltötték, az épületet fegyverraktárnak használták, majd emeletet húztak rá, hogy 1612-től otthont adjon Európa egyik legelső színházának. Azóta többször felújították, ma a közönséget inkább múzeumként szolgálja.
A téren késő estig ehetünk-ihatunk, mint mindenütt a tengerparton: friss halakat, rákokat, helyi borokat. Csakúgy, mint a kikötői sétány éttermeiben, presszóiban meg a keskeny utcák soktucatnyi kiskocsmájában, bárjában.
Szigeten innen és túl
Sötétedés után kivilágítják a város fölé emelkedő XVI. századi Spanyol-erőd, a Fortica falait, bástyáit. Ne sajnáljunk kétszáz lépcsőn fölmenni: onnan látni a várost, a kikötőt, a tengert meg a közeli, Pokol-szigeteknek is nevezett szigetcsoportot. A panoráma bizonyosan arra csábít, hogy el is hajózzunk oda. Több cég kínál félnapos kirándulást nyílt vízi fürdéssel, sült halas ebéddel, parti kirándulással. Néhány száz lépésre, egy pompás kaktuszgyűjteményen keresztülsétálva egy a horvát tengerparton ritka homokos strandra érhetünk. Inkább Paradicsom-szigeteken járunk tehát.
S ha már láttuk a „város-Hvart”, induljunk el a szigeten. Elképzelhetetlenül szép utakon autózhatunk, buszozhatunk a régi fővárosba, Stari Gradba, a körmeneteiről híres Jelsába, a keskeny csatorna partjain épült, sok hidas Vrboskába és Sucuraj kompkikötőjébe.
És ami talán a legfontosabb: sok helyütt – Hvarban is – remeknél remekebb strandokat találni. Ha egy alkalmas szikláról, vaslétrás betonplatóról vízbe szállunk, úgy érezhetjük: kivételes élményben van részünk.
Durva agávé, finom csipke
A sziget legbarátságtalanabb növénye az agávé. Hatalmas, vaskos levelének fűrészes éle fájdalmas sebet ejt a vigyázatlan személyeken. Ám azokon nem, akik értenek a nyelvén! A hvari apácák a levelekből kiáztatott-megtilolt-kifejtett leheletnyi szálakból csipkét varázsolnak. A légiesen finom remekek a Benedekrendi kolostor (Samostan Benediktinki) hűs múzeumában láthatók.
Óriás márványujjlenyomat
A kikötői sétány pénzváltó fiókjában (!) kiállítás emlékezik meg a város szülöttéről, Ivan Vuceticről (1858–1925). Az ujjlenyomatok tudósa volt, legnagyobb szakmai sikereit Juan Vucetich néven Argentínában érte el. Ott ma múzeuma van, rendőr-akadémia viseli a nevét, óriási ujjlenyomatot ábrázoló utcai emléktábla emlékeztet munkásságára, arcképét pedig argentin postabélyegen akár a világ mindegyik országában láthatják.