Naivitás vagy mohóság?
Egy itthon nem bejegyzett, németországi utazásszervező német nyelvű prospektusából szeretnék kiválasztani egy utat. Az utazásszervezőt és az utazási tájékoztatót egy magyar utazási irodában ajánlották. Köthető-e külföldi irodával utazási szerződés, és adott esetben hol és kivel szemben érvényesíthetem az igényemet?
Az Európai Unió 2006-ban meghozott irányelvében gyakorlatilag – kisebb megkötésekkel – szabaddá tette a szolgáltatások, ideértve az utazásszervezés határokon átívelő nyújtását. E jogszabály alapján nemcsak a szolgáltatásokat lehet határokon át értékesíteni, de azokat az unió területén külön engedély vagy felhatalmazás nélkül bárki bármikor igénybe veheti. Ez nálunk is így van, azzal a megkötéssel, hogy ha a másik tagországban székelő iroda Magyarországon akarja értékesíteni útjait, akkor ezt köteles bejelenteni a magyar hatóságnak. Ez a bejelentés államigazgatási kötelezettség, hiánya azonban semmilyen formában nem érinti az utassal megkötött utazási szerződés érvényességét.
Az így megkötött utazási szerződés a hazai és a közösségi jogszabályok alapján érvényes, és a hibás vagy nem-teljesítésből eredő követelések a külföldi, esetünkben a németországi irodával szemben érvényesíthetők. Sok más mellett két fontos tényezőre kell odafigyelni. Az egyik, hogy az utazási szerződésben – ez jellemzően a prospektusban található – milyen jogot kötött ki az iroda. A bíróság ugyanis e jog alapján bírálja el a követelést. A másik, hogy az utazásszervező kikötött-e valamilyen bíróságot, és ha igen, melyik országban. Az uniós szabályok alapján a fogyasztó a saját lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is perelheti a másik tagországban székelő szolgáltatót, ám ettől a szerződésben közös akarattal eltérhetnek.
Egy utas a rosszulléte miatt sürgős orvosi ellátásra szorult, ezért a repülő leszállt egy közbenső állomáson. Több mint hatórás késéssel érkeztünk meg a célállomásra. Kötelezhető-e a légitársaság az uniós rendeletben meghatározott kártalanítási összeg megfizetésére?
Az említett jogszabály alapján a légitársaság járattörlés vagy több mint háromórás késés esetén a repült távolság arányában meghatározott fix összegű kártalanítást köteles fizetni. Ez alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a késés olyan rendkívüli körülmény következtében állt elő, amelyet minden ésszerű intézkedés ellenére sem kerülhetett volna el.
Véleményem szerint egy váratlan betegség vagy halál a fedélzeten rendkívüli körülmény. Nem tudok elképzelni olyan ésszerű (a teherbíró képességét is figyelembe vevő) intézkedést a légitársaság részéről, amellyel ezt a rendkívüli körülményt elkerülhette volna, így indokoltan utasította vissza a kártalanítás kifizetését.
Az egyébként 4726 eurós út egy szoftverhiba miatt 1392 euróért jelent meg az interneten. Az utas rögtön jelentkezett, és kifizette az előleget. Az iroda hamarosan törölte az utat; az utas az utazás teljesítését vagy kártérítést követelt a bíróság előtt.
A müncheni bíróság úgy vélekedett, hogy ha a részvételi díj gyanúsan alacsony, akkor elvárható, hogy az utas meggyőződjön az ár realitásáról. A követelést elutasító ítélet kimondta: nem lehet valós, teljesíthető ajánlatnak tekinteni azt, ami a piaci átlagár 30 százalékáért kapható. Az indoklás szerint ugyanis a gyanúsan kedvező ár esetében nem az a normális, hogy az ember fenntartások nélkül elfogadja, hanem meg kell győződnie annak hitelességéről, az értéktelen, a gagyi elkerüléséért. Ha nem így cselekszik, akkor csak a saját felelőtlenségére apellálhat, de nem hivatkozhat sem a jóhiszeműségére, sem az iroda megtévesztő magatartására.
