Jackson, Kheopsz meg a történelem tere
A mulattató helyzet abszurditását fokozza, hogy a hajcsár kevéssé kreatív mozgással tüntető tevéjével szeretne összeismerkedtetni. Ajánlata persze nem csupán a jattolásra terjed ki: tárgyalni is kész, hiszen a Gízai-fennsíkon megépített temetkezési helyeket akár az egykori amerikai énekesről elnevezett állat hátáról is megtekinthetem. A „fuvarozó” részletes prezentációval igyekszik elbűvölni, ráér... A parkoló, amely az ókori világ hét csodájának egyetlen megmaradt képviselője mellett terül el, szembeszökően foghíjas. Az év eleji forradalom után a turisták még nem „foglalták el” újra Kairót. Pedig a csodálatos műemlékek között nyoma sincs a veszélynek...
KÉTTONNÁS KŐTÖMBÖK
A látogatók többsége izgatottan igyekszik a piramisok felé, amint lekászálódik a buszról, hogy a lehető legközelebbről vehesse szemügyre a csodálatos építményeket.
Fölfoghatatlannak tetszik, hogy az egyiptomi civilizáció több mint négyezer éve képes volt fölépíteni a piramist, amely hozzávetőleg kéttonnás kőtömbökből áll... S mindössze néhány perces gyaloglással elérhető a hely, ahonnan még a legügyetlenebb, botcsinálta fényképész is úgy „lőhet” gépével, hogy mindhárom gízai piramis föltűnik majd a képen. A monstrumok árnyékában pedig ott pihen a Szfinx, amelyet időszámításunk előtt a XXV. században építhettek.
Egyebekben is fenséges a látvány a fennsíkról, hiszen miközben tevék szállítják az utasokat a piramisok között, a látómezőt a több tízmilliós metropolisz tölti be, amelyet mintegy kettévág a Nílus. A város egyébként is élményekben gazdag utazást kínál, amennyiben még a legedzettebb sofőrt is meglepi, hogy a négysávos úton haladó busszal szemben szamárkordé tűnik föl... Sőt, a Tahrír téren a magyar rendszerváltás iránti nosztalgiát tüzelő „Zsiguli taxiba” botlik az utazó.
TENGERNYI KINCS
Noha néhány hónapja még a világ legnézettebb hírcsatornáinak riporterei közvetítették a forradalmi eseményeket a térről, ma már csupán Hoszni Mubarak korábbi elnök Nemzeti Demokrata Pártjának kiégett székháza emlékeztet a szabadságtüntetésekre. Egyebekben semmilyen jel nem utal a történtekre, a helyiek nyugodtan üldögélnek az árnyas helyeken, az utcai árusok elfoglalták helyüket.
Az Egyiptomi Múzeum bejárata előtt szép kis sor kanyarog. Az intézményben alapos ellenőrzésen esnek át a látogatók, s amint az első terembe lépünk, akár a biztonsági háló határtalan kiterjesztését is indokoltnak tartanánk. Az alkalmi, utazó Egyiptom-kiállításokhoz szokott szemek megdermednek a tengernyi kincs láttán. Aki olyan szerencsés, hogy egyiptológus társaságában fedezi fel a múzeumot, az legföljebb méter/óra sebességgel számolhat. Egyre-másra sorakoznak a hihetetlen régiségek, Tutanhamon fáraó sírjának kincsei pedig alighanem a világ legnagyszerűbb gyűjteményei közé emelik a kairói intézmény kollekcióját. És akkor még a megannyi hieroglifával ékesített síremlék, illetve a trónszékek szóba sem kerültek...
MEGÉRINT A TÖRTÉNELEM
És ha a vendég kilép az egyiptomi civilizáció emlékeit őrző, a modern nyugati múzeumok mellett lelakottnak tetsző, ám fölülmúlhatatlan anyaggal tüntető intézményből, akkor ismét a történelembe botlik. A Tahrír tér az egyiptomi forradalom kultikus helyszíne, s aligha nyomtatnak a jövőben olyan történelemkönyvet, amelyből kimarad az „arab tavasz”.
A sivatagban élő beduinok, az ókori emlékek, a piramisok, a Nílus, a Tahrír tér: Egyiptomban megérint minket a történelem. Még akkor is, ha csupán nyaralni indultunk...
