Drága poggyász, drága kő
Helyrehozhatatlanul tönkrement az utas vadonatúj és méregdrága bőröndje, miután az egyiptomi hordárok bepakolták, majd később kirakodták a poggyászt a helyi turistabuszból. A keletkezett kárról jegyzőkönyv is készült. Hazatérve az utas veszteségének megtérítését követelte az utazásszervezőtől.
A Ptk. és az utazási szerződésről szóló kormányrendelet egyértelműen rögzíti, hogy az utazásszervező csak a szerződésben vállalt szolgáltatások hibás teljesítése (vagy nem teljesítése) következtében keletkezett károkért tartozik felelősséggel és kártérítéssel.
Az utazásszervező sem utazási ajánlatában, sem a megkötött utazási szerződésben nem vállalta a csomagok ki és berakodását. Ez minden esetben az utas teendője, illetve döntése: igénybe vesz e segítséget, például hordárt, vagy maga végzi el ezt a feladatot.
Sok országban, mások között Egyiptomban, a turistabuszok környékén alkalmi és profi trógerek nyüzsögnek, de ők nem az utazásszervező alkalmazottjai, nem is szerződött partnerei, ezért az ő munkájukért az utazásszervező nem vállalhat felelősséget. Amennyi ben a segítségük mellett dönt az utas, úgy a felelősség is őt terheli; a jogszabály értelmében az utazásszervező mentesül az olyan károk megtérítése alól, amelyek keletkezésében az utas közreműködése megállapítható.
Kizárja az iroda felelősségét az is, ha a tájékoztató vagy a szerződés egyebek mellett olyan kikötést tartalmaz, amely szerint a csomagok felügyelete az utast terheli. Ha erre nem tér ki külön az iroda, az sem jelent nagy segítséget az utasnak, a Ptk. ugyanis eléggé egyértelműen megfogalmazza, hogy a saját tulajdonára elsősorban mindenki saját maga köteles vigyázni. Ez alól persze kivétel, ha az utazásszervező vagy közreműködője elismervény ellenében átveszi a poggyászt. Ebben az esetben az őrzés felelőssége és az így keletkezett kár megtérítése az irodát terheli.
Zambiában a hatóságok öt évre börtönbe csuktak egy európai utast, mert elutazásakor, a reptéri vámvizsgálat során egy alig félkarátos nyers smaragdot találtak a zsebében. Ráadásul annak ellenére zárták be, hogy a birtoklás legalitását számlával és igazolással bizonyította.
A zambiai törvények előírják, hogy nyers, csiszolatlan drágakövet csak az tarthat magánál, akinek erre engedélye van az illetékes hatóságtól. Engedélyt pedig csak a regisztrált drágakőbányászok és -kereskedők kaphatnak. Ugyanez a jogszabály azt is kimondja, hogy ha valaki (állampolgárságtól függetlenül) engedély nélkül birtokol nyers drágakövet – lényegtelen, hogy találta, drágakőüzletben vette, csempészte stb. –, azt automatikusan, bírósági vagy más hatósági eljárás nélkül ötéves börtönbüntetéssel kell sújtani.
Sovány vigasz: az utas kártérítést követelhet az utazási irodától, ha az nem tájékoztatta őt erről a jogi előírásról – persze csak akkor, ha túléli az ötéves zambiai kényszertartózkodást.
Köteles az iroda tájékoztatni a nem uniós állampolgárt a célország beutazási előírásairól?
A közösség tagországaiban általános gyakorlat, hogy az irodák csak az uniós állampolgárt tájékoztatják, a többieket saját országuk diplomáciai képviseletéhez irányítják. Nem várható el, hogy egy iroda ismerje az unión kívüli országokkal kapcsolatos célországi beutazási szabályokat. Az útlevél birtokosának érdeke, hogy tisztában legyen a rá vonatkozó szabályokkal, és ezt a felelősséget csak külön megállapodás alapján vállalhatja át az iroda.