Sziklák a Szitnyán
Egy kellemes körtúrával a főcsúcs környéke alaposan megismerhető. Ehhez a Selmecbánya szélén, az 524-es főúton kell továbbautóznunk Stiavnické Bane, majd a kitáblázott elágazásban balra, Pocúvadlianske jazero (Bacsófalvi-tó) felé. Mintegy 3 km-re, a tóparti éttermek és büfék mentén lehet leparkolni és megkezdeni a kapaszkodást 700 méteres magasságból.
Aki Magyarországon rendszeresen túrázik, annak nem jelentenek újdonságot a szlovákiai turistajelzések: a fő útvonalakat a fehér alapra festett sávjelzések jelentik a hazaiak kal megegyező színekben. A fontos elágazások mindenhol jól kitáblázottak, és feltüntetik azt is, hogy az egyes célpontok átlagos menetsebességgel mennyi idő alatt érhetők el.
SZÉDÍTŐ BAZALTORGONÁK
A Bacsófalvi-tótól zöld sávjelzésen indulunk el a Szitnya – szlovákul Sitno – felé. Folyamatos emelkedés után némi enyhülést jelent egy izgalmas tisztás, ahonnan már látni a csúcs északi-északkeleti oldalán lévő pompás, hatalmas sziklaképződményeket. Közben becsatlakozunk a környéket bemutató tanösvény állomásaiba is – a táblákon lévő információkhoz azonban szlováknyelv-tudásra van szükség. A kék sávjelzésen folytatjuk utunkat felfelé, a sziklákhoz korláttal, lépcsővel ellátott útvonalon érünk fel. A látvány a Balaton-felvidéki Szent György-hegyi bazaltorgonákhoz hasonló, csak még impozánsabb és szédítőbb! A kilátás pedig mindent felülmúl: előttünk Selmecbánya és a Selmeci-hegység vonulatai.
Innen a kék jelzésen csupán pár perc maga a csúcs, ahonnan Szent Antal (Sväty Anton) irányába kitűnő a panoráma akkor is, ha nem találjuk nyitva a kilátót (jellemzően a turistaszezonban látogatható, hétvégén, március közepén még zárva volt).
VÁRROM, SZIKLÁK, KÁLVÁRIA
A túra nehezét ezzel le is tudtuk – könnyed ereszkedés következik, zömmel aszfaltúton, továbbra is a kék sávjelzésen. Kötelező kitérő a miénktől kissé eltérő piktogrammal ábrázolt várrom, amelyről négy nyelven, így magyarul is olvasható leírás. Eszerint a XIII. század első feléből származik, egy kiterjedt erődítmény része volt, amely körülfogta a Szitnya egész felső részét.
Erről rövidesen meg is győződünk, az egykori sánc mentén hosszan gyalogolva és néhány tízméteres kitérővel érdemes leereszkedni a romok mögé is, ahol ugyancsak fantasztikus, hatalmas sziklák nyújtanak kihagyhatatlan fotótémát.
Visszatérünk a kék romjelzésen a kék sávra, ezen ereszkedünk az erdei aszfaltúton a kék és sárga jelzések csomópontjáig. A sárga jelzés csaknem végig az egykori sánc mentén vezet, kellemes szintúton, sőt az egykori várárok nyomai is látszanak. Így érünk vissza a tópartra, ahol az étteremben és a büfékben pótolható a kényelmes, nézelődve mintegy négyórás túra utáni kalóriaveszteség.
Visszafelé feltétlenül nézzük meg a várost, a bányászmúzeumot, s ha van még kedv és erő egy rövid, de erős kapaszkodóhoz, akkor a különlegesen szép kálváriát is. Fentről belátható a város, a Szitnya, s megértjük, miért is nevezte Mikszáth Görbeországnak a vidéket.
A TÚRA ADATAI
Megközelítés autóval a 2-es (E77) főúton Hont–Parassapusztáig, Ipolyság/Sahy után tovább az E77-esen, majd a Hontianské Nemce belterületén kitáblázott elágazástól balra az 525-ös főúton Selmecbánya (Banská Stiavnica) felé.
Turistatérkép: Stiavnické vrchy (Selmeci-hegység), 1:50 000. Kapható a nagyobb budapesti térképboltokban és a szlovákiai benzinkutaknál is, szlovák és magyar nyelvű útmutatóval.
Selmecbánya honlapja: http://www.banskastiavnica.sk
