Kapitány – isten előtt az első
A beszállás után hangos szóváltásba bonyolódott az egyik, tengerentúli szervezett utazásra befizetett utas a repülőgép személyzetével, majd egy másik utassal. Leszállították a repülőről, nem folytathatta az utat, lemaradt a befizetett programokról. Kérhet-e kártérítést az utazási irodától?
A tényálláshoz még annyi tartozik, hogy a személyzet és az utas perpatvarába a kapitány is bekapcsolódott, majd a gép elhagyására utasította az egyébként már nem fiatal turistát, aki emiatt nem repülhetett tovább a csoporttal a tengerentúli körutazásra.
Ebben az esetben az úgynevezett beszállás megtagadása történt, és ezért az utazási irodával szemben nem érvényesíthető kártérítés. Az uniós és a hazai jogszabályok is egyértelműen rögzítik, hogy az utazási iroda nem felelős azokért az utasnál keletkezett károkért, amelyek a légitársaság magatartására vezethetők vissza.
A légi fuvarozó megtagadhatja az utas beszállását abban az esetben, ha az erről szóló uniós rendeletben meghatározott feltételek fennállnak. Ekkor a légitársaság mentesül a felelősség és a kártérítés alól. A mentesítő körülmények meglétét nem az utasnak, hanem a légitársaságnak kell bizonyítania. Ha ezt nem tudja, akkor meg kell fizetnie az okozott kárt.
Az utas a betegségére (hasi rendellenességre) hivatkozva megtagadta, hogy bekösse magát. A repülő kapitánya leszállíttatta az utast, aki kártérítési pert indított.
A bíróság elutasította a követelést. A légi közlekedésről és a légi személyszállításról szóló jogszabályok széles jogkörrel ruházzák fel a gépparancsnokot. A kapitánynak az utasok saját és a többi utas, a személyzet és a repülő biztonsága érdekében meghozott utasításait a gépen utazók ellenvetés nélkül kötelesek végrehajtani. Ezek helyességét, szakszerűségét csak a szakhatóság, illetve a bíróság kérdőjelezheti meg, bírálhatja felül. Az ítélet szerint közismert, hogy a repülőn utazóknak fel és leszálláskor biztonsági okok miatt be kell kötniük magukat. Ha a felperes az egészségi állapotára való tekintettel mégis a légi utazásmellett döntött, akkor vállalnia kellett a köztudottan kötelezően megkövetelt beszíjazást és az ezzel járó esetleges kényelmetlenségeket is, ezért nem jogszerű a szabályszegésre alapozott követelése.
A magyar utas egy spanyol légitársasággal repült volna Németországból Spanyolországba. A jegy árát csak bankkártyával, interneten keresztül lehetett kifizetni, és a légitársaság üzletszabályzata szerint a bankkártyát a beszálláskor azonosítási céllal be kell mutatni.
A bank biztonsági okokból még az indulás előtt kicserélte az utas kártyáját, így beszálláskor nem tudta bemutatni a fizetéskori kártyát. A légitársaság erre hivatkozva nem engedte felszállni.
A német bíróság az utas követelését megalapozottnak tartotta, és kártérítésre kötelezte a légitársaságot. Az ítélet kimondta, hogy a bankkártya nem a légi személyszállítás teljesítési feltétele, nem személyazonosítási, hanem fizetési eszköz. Következésképpen ha az utas kifizette a jegyet, és azt a légitársaság visszaigazolta, kiadta, akkor a bankkártya hiányára hivatkozva nem tagadhatja meg az utas fuvarozását.