Toronyházas falvak földje
Nem is azért, mert az UNESCO –méltán – felvette világörökségi listájára, sokkal inkább azért, mert szó szerint nagyszüleik, dédapáik verejtéke öntözte a meredek hegyoldalba vájt teraszokat.
Káprázatosan szép örökség. Látványban és átvitt értelemben egyaránt. Talán nincs is még egy olyan része a világnak, ahol az emberi kéz ennyire harmonikusan „segített rá” a természetre, mint itt, létrehozva a semmi mással össze nem hasonlítható látványt. Természetesen ez esetben is a megélhetés kényszere volt a hajtóerő. Amikor a magasba meredező, bordázott kőfal övezte tenger már nem tudta eltartani a népességet, az teremtett termőföldet magának a sziklafalakból.
7000 KILOMÉTERNYI TERMÉSKŐ FAL
Az itt lakók az évszázadok folyamán hétezer kilométernyi terméskő falat emeltek, puszta kézzel vagy nyolcmillió köbméter földet cipeltek föl a magasba. Kegyetlen munka. A hegyoldalak láttán azonnal érthetővé válik a történelem: a XIX. század utolsó évtizedeiben, a nagy itáliai migráció kezdetekor minden második olasz, aki a tengerentúlon szerencsét próbált, a kicsiny Ligúriából indult Észak- és főleg Dél-Amerika felé.
Az emberfölötti munka a szó szoros értelmében meghozta gyümölcsét. Az ember alkotta teraszokon szőlőt, bazsalikomot, olívabogyót, narancsot és messze földön híres citromot termesztenek. És ráadásként olyan települések – toronyházakból álló falvak – jöttek létre, amelyek valóban páratlanok a világban. Mert az életmód alig különbözött a part menti Itália más népcsoportjaiétól, az itt épített házak annál inkább.
Szabadjára engedett geometriában törnek a magasba a végül öszszefüggő épületegyüttest alkotó, jobbára különböző színű lakások, amelyekhez áttekinthetetlen öntörvényűséggel kanyargó, csigázó, tüdőt és szívet edzésben tartó lépcsősorok vezetnek. A magasból lepillantva a vasút is inkább a terepasztalra emlékezteti a turistát, mint arra, hogy a harmadik évezred egyik vezető gazdasági óriásánál, a G8-ak egyikében jár.
HAJÓVAL VAGY TÚRÁZVA
Az ember és a természet közös alkotását több irányból is érdemes megközelíteni. A tenger felől, hajóval érkezve egy sok kilométer hosszú, sziklasorra felfűzött színes gyöngysor látványa tárul a szem elé. Kiindulási pont lehet a falvakhoz legközelebbi nagyváros, La Spezia vagy az öt falu egyike, Riomaggiore, de a Cinque Terréhez közeli, igen hangulatos Santa Margherita de Ligure kikötőjéből is indulnak turistahajók a legtöbb parti településre. (Onnan egyébként el lehet hajózni az olasz Riviéra talán legelegánsabb városkájába, Portofinóba is.
Ha gyalog, a Cinque Terre Nemzeti Park kék ösvényén (sentiero azzurro) indulunk neki, megadjuk magunknak a felfedezés örömét: az öt célpont fárasztó, de annál látványosabb, 12 kilométeres túrával „vehető be”. A látvány mindenért kárpótol: a közvetlen a tenger fölé magasodó ösvényről hol az évmilliók során festői formájúvá alakult sziklák panorámája tárul fel, hol a fáradhatatlan emberi munka eredménye, a teraszos hegyoldalak és a sziklákra épített házak.
ÖT FALU, ÖT „SZEMÉLYISÉG”
A közös vonások mellett mindegyik falunak megvan a saját „személyisége”. Az ország belseje felől haladva (legtöbben innen, La Spezia irányából érkeznek a Ligúr-tenger partjára) az első állomás Riomaggiore a maga 1800 lakosával. A mintegy nyolcszáz éves település főutcája a tengerbe ömlő folyót fedi le, két oldalát 3-4 emeletes színes „toronyházak” díszítik.
A 800 fős Manarola talán a legzártabb, házakhoz vivő lépcsői a legmeredekebbek, itt az ember nyilván kétszer is meggondolja, visszamenjen-e az otthon hagyott kulacsért. Riomaggioréból ide vezet „A szerelem ösvénye” (Via dell’ Amore), ahol a szerelmesek a sok helyütt divattá vált módon, lakattal hagynak nyomot az ösvényt övező kerítéseken.
Corniglia az egyetlen falu, amelynek szélét nem mossa a tenger, itt a házakat a sziklák tetejére építették. Talán ezért is „ő” a legkisebb (600 fős) és legcsendesebb település.
Vernazza már szélesebb térrel fogadja a tengert, körben éttermek és bárok, az utolsó falu, Monterosso pedig már egy hosszú, homokos tengerparttal büszkélkedhet – kétségkívül ez a legalkalmasabb a strandolásra is.
MINDEN ÉVSZAKBAN
A falvakat vonat is összeköti, óránként mindkét irányban hajszálpontosan közlekedik a helyi járat, amelyre érvényes a Cinque Terrekártya is. Ha tehát valakinek túl fárasztó a sok fel és le, vagy éppen az eső tessékeli le az utakról, ott a vonat, amely 3-5 perc alatt elvisz a következő faluba.
Cinque Terre településeinek fontos bevételi forrása a turizmus. A főutcákat szuvenírboltok és éttermek övezik, az állomásoktól a központokba bevezető alagutak mindig visszhangoznak a vidám turistacsoportoktól és a túrabotok csattogásától. A közkedvelt gyalogúton kívül azonban számos ösvény vezet még a nemzeti park hegyoldalaiban, ahol az ember jobban „elbújhat” a tömeg elől.
Az öt falu földjére szinte minden évszakban megéri ellátogatni. Őszszel és télen, amikor a tenger nem alkalmas a fürdésre, felejthetetlen túrákat kínál, ráadásként ezekben a nyugalmasabb hónapokban jobban élvezhető a helyi élet bája is. Egy biztos, a Cinque Terrét egyszer minden utazónak látnia kell!
Helyi ízek, italok
A sózott szardellát megsütve, fokhagymával, citrommal, paradicsommal tálalják, pastán, pizzán gyakori feltét. > Messze földön híres a Genova környéki pesto. Sokféleképpen eszik, pastával, gnocchival, focaccián, pizzán vagy csak úgy, pirítóson.
Olíva: novemberben szüretelik, Groppóban megtekinthető az olívasajtoló üzem.
Híres a Cinque Terre nevét viselő száraz fehérbor, illetve a Sciacchetra elnevezésű desszertbor.
A limoncino elnevezés citromos likőrt takar, amely akár házilag is elkészíthető. Érdemes a hatalmasra nőtt citromokból préselt dzsúszt is kóstolni!
Hónapok, események
November: olívaszüret.
december: a világ legnagyobb betleheme Manarolában látható december 8. és január közepe között.
Mivel, hogyan?
Gépkocsival: a legtöbb faluba nem lehet behajtani, az autót a falvak szélén lévő fizetőparkolókban kell hagyni. A legpraktikusabb a La Speziából induló vonat, az állomás mindenhol közel van a központhoz. A jegyet mindig érvényesíteni kell az állomáson! A legközelebbi nagyvárosok: Milánó, Genova.
Vonattal: Pisa repülőteréről a központi pályaudvarra (Centrale) 1,1 euró (nincs jegypénztár!), innen La Spezia-i átszállással az út kb. 2,5-3 óra. Visszaúton közvetlen járat visz a Pisa Centralera (érkezés a reptérre 11 órakor).
Kártya, honlap
A tengerparti kék ösvény (sentiero azzurro) használatához szükséges a Cinque Terre-kártya. 1, 2, 3 és 7 napos változat kapható, a kombinált kártya pedig vonatra, illetve hajóra is érvényes.
Magyar nyelvű honlap: www.cinqueterre.hu
