Máig tartó élmények

A Luzitániának is nevezett ország fantasztikusan sokat fejlődött az utóbbi évtizedekben – mondja –, ahová először a nyolcvanas évek elején, majd 2002-ben jutott el. Szinte kérdezés nélkül sorolja a látottakat Lisszabontól a délvidéki Faróig és Albufeiráig, a fővárosközeli Sintrán és Estorilon keresztül a csodálatos könyvtáráról híres egyetemi városig, Coimbráig, majd a másfél órányi repülésre lévő Madeiráig.

A kellemes éghajlatú szigetre közel három éve, december végén érkezett feleségével. A sok tekintetben emlékezetes tartózkodás „alaphangját” a késő esti repülőút, majd a meredek hegyek övezte Funchal repülőterén végrehajtott éjszakai leszállás adta meg. „Kemény mutatvány volt, de a pilóták szerencsére mindig megoldják ezt a nem mindennapi feladatot” – idézi fel a kissé feszült pillanatokat a Kossuth-díjas színművész.

Szállásuk a sziget fővárosának központjában, Funchalban volt („remek óváros hangulatos utcákkal, terekkel, kiváló éttermekkel”), ahonnan két, telepített idegenvezető által irányított kirándulásra is elment a szigeten. Mint mondja, nemhiába nevezik Madeirát a fák szigetének („minden hegyoldalt fa borított”), amint az örök tavasz szigetének sem, hiszen napközben még télvíz idején is kellemes, 20 fok körüli a hőmérséklet. Különleges Madeira abból a szempontból is – tallózik emlékei között Szilágyi Tibor –, hogy több éghajlati öv jellemzői fellelhetők rajta: van közel 2000 méter magas hegye („rajta római kori ciszternákkal, ezekben vezetik el a hegy csúcsába ütköző felhők csapadékát”), illetve mérsékelt és mediterrán növényzettel borított övezete is.

Az egyhetes tartózkodásba beleesett szilveszter éjszakája. Ennek fénypontja a tűzijáték volt, amelyet a szálloda jóvoltából a sziget egyik magaslati pontjáról, pokrócokba burkolózva élvezhettek végig. A lenyűgöző fényjáték messzire bevilágította a tengeröblöt, az ez alkalomra „odasereglett” luxus-óceánjárókat, a körben húzódó hegyeket és a lábuk alatt nyújtózó fővárost.