Vízi autóbusz

Még tavasszal egy állóhajón ebédeltünk, amikor először pillantottam meg, és felkiáltottam: – Ott egy vízibusz! De a folyónak háttal ülők nyugodtan tovább kanalazták a levest.

Nincs semmi szokatlan egy vízibuszt látni a Dunán, még az is lehet, hogy csak egy átkelőhajó, ahogy régen nevezték, propeller az.

– Nem, nem! Ez egy rendes busz, és most húz el a Vizafogó felől a Parlament felé! Értsétek meg, egy autóbusz halad a Dunán, és nem beleesett, nem sodorja a víz, láthatóan tartja az irányt.

 

KI NEM HAGYHATÓ

Még sohasem gondoltam rá, hogy a szülőhelyemen is érdemes volna városnéző túrára befizetni. Iskolás koromban szinte minden vasárnap mentünk valahová, kirándulni a budai hegyekbe vagy műkincseket lesni múzeumba, kiállításra, nézelődni a Várba, Gellért-hegyre, Városligetbe.

Minden mást megnéztem magam, fel tudom sorolni a Kossuth tér szobrait északról dél felé...

Külföldön is jobban szeretem egyedül felfedezni a látnivalókat, de azért gyors összefoglalónak jó egy városnéző busz, és ki nem hagyná az ember a hajókázást az olyan városokban, ahol a vízről is sokat lehet látni (Amszterdam, London, Prága, Velence).

De most úgy éreztem, eljött a pillanat, hogy nagyjából két óra alatt megnézzem Budapestet is az utcáról és a Dunáról!

Kinevethetik a gyermeki indulatokat, amelyek elfogtak, de szerencsére osztozott benne az egész családom, és egy ünnepi alkalmat kihasználva, ötösben foglaltunk helyet a városnéző vízi autóbuszon. S minden olyan volt, amilyenre számítottam.

SZÁRAZFÖLDÖN ÉS VIZEN

A busz a Roosevelt térről indult, elmentünk a Magyar Tudományos Akadémia épülete mellett, az Akadémia utcán ki a Parlamenthez, az Alkotmány utcán kelet felé, jobbra a Bajcsy-Zsilinszky úton és a Károly körúton át a Dohány utcába, a Kis Diófa utcán a Rákóczi útra, vissza a Károly körútra, majd az Andrássy úton a Hősök teréig, a Millenniumi Emlékmű megkerülése után a Dózsa György úton és a Dráva utcán a Dunáig.

Ott található a lejáró, amelynél egy matróz is felszáll a buszra, s az egy perc múlva simán a vízbe csobban. Leáll a földi motor, beindul a vízi hajtómű . Végigúszik a busz a Margitsziget mellett, azután le egészen a Lánchídig, ott szépen visszafordul, és valahogy legyőzve a Duna erejét felkúszik a Vizafogóig.

A rámpára való visszatérés megkíván egy kis ügyességet: éppen annyi lendületet kell venni a vízben, hogy a buszmotor újraindulásáig kitartson, de sofőrünk tökéletesen ura a helyzetnek: máris az alsó rakparton robogunk, a Margit híd előtt feljutunk a felső rakpartra, már csak két percig gyönyörködhetünk a budai panorámában, és viszszaértünk a kiindulási pontra.

HOPPÁ!

Mit is láttunk? Az Akadémiát, a Parlamentet, a bazilikát, a zsinagógát, az Operát, a Hősök terét keréken, a Margitszigetet, a Margit hidat, a budai Várat, a Citadellát, a Lánchidat és a Parlament másik oldalát úszva.

Hoppá! Egy útra nem is kevés, jó memóriája van, aki megjegyzi, amit az angolul és németül felváltva beszélő idegenvezető elmond. Szépen sorolja a történelmi tényeket, építészeti érdekességeket, tudnivalókat és pletykákat. Még arra is figyel, hogy fiatalok is ülnek a buszon, akiknek nemcsak a gettóról, a zsinagógáról, a magyar történelem nagy alakjairól kell érthető információval szolgálnia, hanem a Képviselői Irodaház (régen MSZMP-székház) mellett elhaladva arról is kell egy szót ejtenie, hogy a „szocializmus az a rendszer volt, amelyben csak egy párt képviselőire lehetett szavazni”. Így emlékszem én is.

TENGEREN TÚL ÉS INNEN

Nemrégiben az egyesült államokbeli Philadelphiában egy kétéltű járművet ért baleset, aminek két magyar fiatal lett halálos áldozata. Az a szerkezet egy kiszolgált katonai hajóból átalakított busz volt, az összeütközést egy gyengén felszerelt uszály okozta, amelyet figyelmetlenül irányított a kapitánya. Meghibásodás és baleset előfordulhat a magyarországi járművön is, de a megadott útvonalon nagyon kicsi az esélye, hogy hasonló tragédia előforduljon.

„A mi vízibuszainkon több biztonsági elem is van, ami segíthet az ilyen balesetek elkerülésében: a rádión, a horgonyon, a vészjelzőn túl fontos, hogy automata mentőmellényt kap minden utas, és képzett, háromfős személyzet – hajóvezető, matróz, idegenvezető – tartózkodik a fedélzeten, így az utasok biztonságban utaznak. Emellett nálunk használnak radart is a Dunán közlekedő nagy hajók – nem úgy, mint Philadelphiában” – nyilatkozta Bársony Kornél, a magyar vállalkozás szakmai igazgatója.

INFÓ

Kétéltű városnézőbusz Indulás: hétfő–péntek: 11, 14, 16, 18 óra, szombat–vasárnap: 9, 11, 14, 16, 18 óra. Felnőttjegy: 7500 Ft, junior (6–14 éves): 5000 Ft, 6 év alatt: ingyenes.

Vezetés: angolul és németül (novembertől magyarul is).

Foglalás: 332-2555.

www.riverride.hu

Top cikkek