Utazás

A Vörös-tenger előnyei a búvároknak

2010-04-29 Egyiptom búvárkodás kalandtúra tenger tengerek-óceánok utazás világjárás

A döntésnél a pénznek nagy szerepe van, de ez persze nem minden. Mérlegeljük, hogy a láthatóság legyen legalább 30 méter, 15 méter mélységben, az élővilág gazdag (szép korallzátonyok általában a 0–30. szélességi fokok között láthatók), várhatjuk, hogy felbukkanjon ott egy-egy ritka élőlény, mondjuk dugong, óriáscápa. De egy érdekes hajóroncs is nagy vonzerő.

A Scubatravel a világ tíz leginkább ideális búvárhelye közül négyet a Vörös-tengeren talált meg. Miért az egyiptomi Vörös-tengert tartom ideális búvárhelynek (az amatőrök zömét alkotó, évente néhány alkalommal merülő, a logbookban 60–400 merülést regisztráló „búvár-középosztály” számára)? Gyakorlatilag egyetlen nagyobb édesvízű folyó sem torkollik bele.

Ritkán lakott térségek övezik, partjain nincsenek nagyobb környezetszennyezést okozó városok, ipari létesítmények. Az éghajlata kedvező (kevés az eső, sok a napsütés) és könnyű odautazni. Egyiptom jelentős részt a turizmusból él, odaﬁgyelnek a szolgáltatásokra. Gyors, szinte automatikus a vízumkiadás. Jó a szolgáltatás és az érte kiﬁ zetett pénz aránya. Sok tengerparti szállodának saját „házi” korallzátonya van, amit fel lehet deríteni pipás-uszonyos (snorkeling) módon is, gondolván a palackos búvárkodástól ódzkodó házastársra, vagy a 12 éven aluli gyerekekre. Egyiptomot három és fél órás repülőúttal lehet megközelíteni, míg olyan egzotikus helyeket, mint Palau vagy Tahiti, több mint 24 órás, sok átszállásos, roppant drága utazással lehet csak elérni.

Viszont az egzotikus helyek nagy előnye, hogy ott még nincs tömegturizmus. Kevesen, főként a búvárkodás tehetősebb fanatikusai utaznak oda. Egyiptomnál számítani kell arra, hogy egy-egy könynyebb, divatosabb helyen egy időben tíz-tizenöt búvárhajó horgonyozhat tucatnyinál is több búvárral. A környezetterhelés miatt mind kevesebb delﬁnnel, cápával, dugonggal lehet találkozni.

Nem tudjuk a klímaváltozás hogyan befolyásolja a tengerek élővilágát. Nagy valószínűséggel hátrányosan hat rá, bár nem szabad alábecsülni a tengerek alkalmazkodóképességét. Az Akabai-öböl mély, nagyobb halban gazdag, gyorsan áramló vizeiben láttam, ahogy bóják manilakötelein néhány év alatt koralltelepek kapaszkodtak meg. Ugyanakkor már egy évtized távlatából is észlelhető – nemcsak a Vörös-tengeren – a korallvilág pusztulásának a gyorsulása.