Csónakázás Locarnótól az Adriáig
A tervek szerint öt év múlva, a milánói expón avatják fel az Alpoktól, a Pó-alföldön át, egészen Velencéig hajózható csatornarendszert. Fáraói infrastruktúra, de messze nem akkora monstrum, mint a lagúnákban épülő mobil zsiliprendszer vagy a még az alapkőnél tartó függőhíd a Szicíliai-szoros felett.
A folyókkal és tavakkal teli Észak-Itáliában, ahol a rizsföldeket is a Pó folyóról leágazó kanálisok övezik, nem újdonság az 1800-tól álmodott hajókázás. A természet adta vízi folyosókat és a már meglevő, egykor használt csatornaszakaszokat kell csak egymással összekötni – a Locarnótól Velencéig tartó 550 kilométeren.
A kiindulópont a Lago Maggiore svájci partja, innen az olasz oldalra érve a Ticino-folyón hajókázhatunk Milánó régi kikötőjébe, melyet a Na vigli csatornáival a dóm XIV. századi építésekor ástak ki. A milánói Malpensa repülőtér mellett is elhaladva a vízi út Pavia irányába folytatódik. A minden folyókanyarban más képet mutató tájon érintetlen erdők, madároázisok, kistelepülések, nemesi birtokok, reneszánsz kolostorok sorakoznak. Paviától a XIX. század egyik hidraulikai csodájának tartott, 12 medencés zsilip ereszkedik a Pó folyóig, mely Piacenzán, Cremonán, Mantován, Ferrarán át az Adriáig folyik. A Pó torkolatától Chioggián és a lagúnákon keresztül jutunk majd el Velencéig. A hajózási beruházás 2,4 milliárd euró, 80 milliós EU-finanszírozással. Arról, hogy mennyibe kerül az utasoknak, még nem esett szó, a lelkesedés fontosabb.
„Mi készen állunk! A fenntartható turizmus hatalmas üzlet, évi 20-30 millió utast várunk” – jelentette be svájci pontossággal Ticino kanton szószólója,Marco Vorradori. A Pó mosta olasz megyéket képviselő Gian Luigi Boiardi szerint már most tömeges az előjegyzés.
A személyszállításra és a teherforgalomra is alkalmas csatornarendszer a Milánó, Velence közötti napi 4 ezer ka mion szmogját számolhatná fel. Őrület! – kiáltanak a természetvédők és a termelők. Az elsők a folyó már most is haldokló növény- és állatvilágát féltik, a földtulajdonosok a vizet maguknak akarják: a Pó szintje az utóbbi húsz év alatt 5 métert süllyedt. Az igényes turistákat célzó idegenforgalmi befektetés azonban az eddig mostoha sorsú, legnagyobb olasz folyóra irányíthatja a figyelmet. A szépségében a Tiszát idéző Póba idén februárban egy kőolaj-finomító öntötte szennyét, és a sajtó is csak akkor beszél a folyóról, amikor az olasz pecások „bajuszos magyar rémet”, vagyis harcsát fognak ki.