A dabasi levendulás kúria kincsei
A dabasi tájház és kézművesműhely kertje telis-tele van ültetve több száz levendulatővel, melyek ugyan majd csak nyár közepén bontanak virágot, de a hímzett vászonzacskókba zárt, szárított virágból és levendulaolajból vásárolhat is, aki a hajdani kisnemesi kúriába látogat. Amelynek másik különlegessége, hogy semmi nincs elzárva a látogató elől, minden kézbe vehető.
A három településből – Alsó- és Felső-Dabasból, Gyónból és Sáriból – az idők során egy kisvárossá gyúródott Dabason ilyentájt tavasszal különösen kellemes sétában lehet része a látogatónak. A kúriák és a hét temlomtorony városában úgyszólván minden sarkon találni látnivalót és hangulatos pihenőhelyet, de a tájházat és kézművesműhelyt a Lakos dr. utca 29. szám alatt végképp nem érdemes kihagyni. Ez az a hely, ahol minden kiállított tárgy kézbe vehető, megfogható, szagolható, vagy akár le is lehet ülni rá.
A klasszicista kúriák, paraszt- és gazdaházak – noha Dabas változása látványosan szembeötlő – ma is meghatározói a városképnek. A kúriák egyike, a Halász-Szalayak által emelt és lakott épület 180 éves. Mai gazdái, akik felújíttatták, eredetileg alkotó helynek, fazekasműhelynek szánták, ám időközben annyi korabeli, a paraszti és a kisnemesi életformáról tanúskodó használati tárgy, munkaeszköz került Szente Krisztina és Rácz Nándor kezébe – akik mindmáig kapnak hasonlókat –, hogy menet közben tájházzá és kézművesműhellyé alakult az eredeti terv.
Aki benéz az udvarba, már úgy érezheti, mintha mindjárt kiintegetne valamelyik dédvagy nagyszülője a tornác egyik oszlopa mögül. S ez az érzés csak erősödik a tornácon végig sorakozó, pokróccal letakart padok láttán, amelyekre egyébként nyugodtan le lehet huppanni. A látogatás időtartamára itt minden birtokba vehető: kézbe lehet venni a padlás feljáróban a kukoricamorzsolót, óvatosan beletúrni a dióval rakott vesszőkosárba, a nagyszobában megtapogatni a búbost. A munkaeszközök mind úgy állnak, ahogyan állhattak hajdan, a legpraktikusabb elrendezésben: a gazda mindig tudta, hová kell nyúlnia, ha a sűrűfogú gereblyére volt szüksége éppen.
A kemence működőképes, előre tervezett programokkor sütnek is benne mindenfélét – levendulaszüretkor például levendulás süteményt, máskor kenyeret, kalácsot. A kézművesműhely is mindig tartogat valami érdekeset: kukoricatöréskor csuhéfonást, december végén gyertyamártást, mézeskalácssütést, máskor agyagozást, gyöngyfűzést, szövést, fonást, a húsvéti tojásfestésen túljutva, az áprilisban esedékes birkanyírás idején a nemezelés ősi technikáját. A kertet, az udvart is eleve úgy alakították ki, hogy a perc nyugtot sem ismerő gyerekek és az elpilledő felnőttek is megleljék benne a maguk helyét. A baromfiudvar ma már a vidéki gyerekek legtöbbjének is kuriózum: „jé, ilyen a valóságban a kukorékoló kakas, és ekkora egy kisnyúl?” A fazekasműhelyben az alkotó Szente Krisztina kész és készülőfélben lévő, szép munkái sorakoznak. Külön helyiségben, külön polcok dukálnak a neves fazekas családok által készített cserépedényeknek, ezekben azonban csak gyönyörködni lehet, vásárolni nem, de üres kézzel nemigen tér haza, aki ide betévedt. Vagy valamely, neki különösen kedves kézműves munkát vihet magával, netán vászonzacskóba zárt illatot: szárított levendulát. A levendulaolaj, amelyet az itt termett virágokból a Pannonhalmi Főapátság lepárlóműhelyében készítenek, hogy kerek legyen az élmény, ugyancsak megvásárolható.
Van egy másik tájház is Dabason, a gyóni részen, a Luther utcában, a hajdani kisbíró házában. De az már egy másik látogatást kíván.
Infó
A dabasi tájház és kézművesműhely szerdától péntekig 9–17 óráig, szombaton 9–12-ig látogatható, egyéb napokon zárva tart. Az érdeklődők bővebb információkat a www.tajhaz.eu honlapon találnak.
