A furfang, az üldözés és a vízi élet mesterei
Luca ügyes mutatvánnyal tudja siettetni a halhoz jutását: hátsó lábaira állva nyakát nyújtogatja, míg Alfréd játékosan cikázva megtesz néhány kört a cseppnyi tóban, kiszökken a jégre, prüszkölve fúj nagyot, majd komoly férfihoz illően türelmesen vár.
Ők ketten fontos szereplői annak a küldetésnek, amely végett 1998-ban a Somogy Természetvédelmi Szervezet létrehozta a csaknem kétszáz hektáros területen elnyúló Vidraparkot: vidrák mentésével és bemutatásával, környezeti neveléssel foglalkoznak. Belső-Somogy területe pedig ideális ehhez: több mint egy évszázada hatalmas halastórendszert alakítottak ki.
E terület egykor és napjaikban is vidrák százainak nyúlt élőhelyet. A különbség csak az, hogy míg alig fél évszázaddal ezelőtt a vidrát üldözendő, sőt a vadász terítékére való állatként tartották számon, ma már egyre többen szorgoskodnak megóvásuk érdekében.
Hatvan évvel ezelőtt évente hatszáz-hétszáz vidrát is lelőttek hazánkban. Napjaikban főként élőhelyeik zsugorodása miatt kell aggódni. Bár a halászok közül még sokan vallják, hogy túl nagy konkurencia nekik a vidra napi 1-1,2 kg hal elfogyasztásával. A park létrehozói pedig azt vallják, hogy a vidra értékes állatunk, melynek zsákmánya között gyakoriak az apró, beteg halak, amelyekért aligha fájhat a szívünk. Száműzése, netán kiirtása csak az ember súlyos tévedéseit gyarapíthatja.
Nos, akkor lássuk a receptet, hogy mi kell ahhoz, hogy védeni tudjuk a vidrákat. Először is ismerni kell őket. E célt szolgálja a szelíd vidrapár: az elárvultan, kölyök korában Petesmalomba került Alfréd és Luca. Megfigyelhetjük viselkedésüket, miként füttyögnek egymást hívva, burrognak bundatisztítás közben, kaffognak játékra invitálva egymást, vagy suhannak bele a vízbe, lubickolnak tekergőzve, és miként szárítják a bundájukat.
De láthatjuk a gondosan tisztán tartott fészküket –kettőt is – amelyeket előszeretettel váltogatnak. Sok érdekességet is hallhatunk a vidrák életéről, szerepéről, élőhelyéről és arról, hogy Petesmalom nem csak a vidrák otthona. Egy röptetőben sérült fekete és fehér gólyát kárókatonát láthatunk, míg a tucatnyi halastó mentén kócsagok, gémek, kormoránok tanyáznak. Meglesésükre – érdemes távcsővel érkezni – két és fél kilométeres tanösvényt alakítottak ki, kilátótornyokat építettek.
A tavaszi időpont a legcsábítóbb a terület bejárására: március közepére megérkeznek elsőként a félénk, erdő mélyén fészkelő fekete gólyák, majd a fehérek is. Párjukat kereső madarak dalától válik hangossá az erdő, és ha kis szerencsénk van még a tóparton elsuhanó, szabadon élő vidrákat is megleshetünk.
Infó
Megközelítés: Lábod felől
Belépőjegy: 300, 1000 Ft/fő
Információ: Somogy Természetvédelmi Szervezet
Telefon: 30/336-8214
