Világjárás a Hársfa utcában
Hogy ez milyen sok? Nos, ha éjjel-nappal bélyegeket néznénk, s mindegyikre csupán egyetlen másodpercnyi időt fordítanánk, öt hónapig tartana ez az elfoglaltság. Valamelyes könnyítés, hogy a hatalmas kiállítóterem háromezernél több kihúzható fémkeretében „csupán” néhány százezer bélyeg sorakozik földrészek, országok szerinti rendben.
Természetszerűleg a magyar anyag a legteljesebb. Már a bélyeg megszületése előtti időből származó, úgynevezett előfutár levelekből is nagyon szép gyűjteménnyel büszkélkedhet az intézmény. Ennek egyik érdekessége az 1831-ből való koleralevél, amit az akkori járvány miatt csak úgy továbbíthattak, ha több helyen átszúrták és ecetgőzzel fertőtlenítették. Megnézhetjük a Magyarországon nyomtatott legelső bélyegeket is. Köztük a filatelisták által Pöttyös vagy Ragyás Jóskának becézett kétkrajcárost – az úgy született, hogy a réznyomásra alkalmas gépek nem érkeztek meg idejében, ezért litográfiával rögtönözték a Ferenc József portréját ábrázoló bélyeget – ám technikai hibák miatt az uralkodó arcát pöttyök éktelenítették el. Tegyük hozzá, hogy még ugyanabban az évben, 1871-ben megszületett a réznyomatos végleges változat is.
A világ többi országának majdnem valamennyi bélyege is megvan a múzeumban. Köztük a legelső, az Angliában, 1840-ben kiadott „Black Penny” is. Érdekesség, hogy az angol bélyegeken napjainkig nem kötelező feltüntetni az állam nevét. Más országoknak ezt előírja a Nemzetközi Postaegyesület.
A kereteket kihúzogatva nemcsak a bélyegek ábráira érdemes figyelnünk, hanem azok alakjára, anyagára és nyomásuk módjára is. Főképpen kisebb és szegény országok próbálkoznak számottevő bevételre szert tenni különleges produktumaikkal. Például Bhután nevével térhatású űrhajós sorozaton, illatosított rózsaábrájú bélyegeken, sőt hanglemez formájú légipostaértéken is találkozhatunk – utóbbit lemezjátszóra téve felhangzik az ország himnusza. Tonga kör alakú és hatszögű, pajzs, irattekercs meg felhő formájú bélyegekkel kényezteti a gyűjtőket. Guinea különlegessége egy aranyfóliára nyomott, az amerikai–kínai „pingpongdiplomáciá ra” emlékező (a labdákat – bizonnyal mesterségesen előállított – rubinkövecskékkel jelző) bélyeg. És egy hazai érdekesség: a világon először, 1955-ben a Magyar Posta alumíniumfóliára nyomtatott bélyeget adott ki.
Mindezeknél is több figyelmet érdemelnek a bélyegek tartalmi értékei. A Vatikán madártávlati képe hatdarabos kisíven látszik, a ma már nem létező Jugoszlávia sorozatáról népviseletek tárulnak elénk, Dzsibuti néhány bélyegéről ősállatok rémisztenek. Temérdek a közlekedési eszközöket, különféle sportágakat, növényeket, képzőművészeti alkotásokat, híres embereket bemutató egyedi bélyeg, sorozat, blokk: néhány tucat négyzetméteren bejárhatjuk Új-Zélandtól Izlandig és Argentínától Vietnamig szinte az egész világot.
Friss példa a magyar–japán diplomáciai kapcsolatok felvételének 140. és újrafelvételének 50. évfordulójára tavaly év végén megjelentetett ikerblokk: mindkettőn ott a mi Erzsébet hidunk és a japánok szent hegye, a Fudzsi, egy tiszafüredi butella, egy matyó kötényrészlet, valamint egy daru- és bambuszmintás kimonódarab meg egy tealevél-tároló porcelánedény. A hatalmas terem végén – mintegy ráadásként – cseppnyi „titokszoba”: különleges magyar bélyegek nagyító alatt. Egyebeken kívül egy világérdekesség, egy 64 darabból álló, sakktáblaábrájú bélyegív, rajta parányinál parányibb betűkkel a magyar sakkozás rövid története.
Infó
Nyitva: keddtől vasárnapig 10–18 óráig.
Jegyárak: felnőtteknek 500, diákoknak és nyugdíjasoknak 250, családoknak 1000 forint.
A tárgy iránt érdeklődőknek interneten is érdemes meg- és felkeresniük a Bélyegmúzeumot.