Buszutazás Asóka nagy sztúpájához
Ha Benáresz/Váránaszitól, a hinduk Mekkájától az éjszakai vonattal dél felé tartunk, a Dekkán-fennsíkon ébredünk fel Kadzsuráho, az indiai templomépítészet egyik csúcsa mellett, Madhya Prades államban. Pár órával később már Szeoni erdőségei mellett haladunk el, mely nevet Kipling tett nevezetessé A dzsungel könyvében a farkasok Szeoni-falkája talál rá a „Kis Békára”, Mauglira.
Madhya Prades állam fővárosa, a közeli Bhopál városa kevés turista listáján szerepel, részben mert itt történt 25 éve a történelem legnagyobb ipari tragédiája, a bhopáli gázszivárgás. Ám India egyik legzöldebb városa igen jó központ ahhoz, hogy az állam nemzeti parkjait és történelmi városait felfedezzük. Korábbi nevén Gondland a szubkontinens legkorábbi civilizációinak otthona, amit a fenséges Gwalior erőd, Udzsáin városa és a régi főváros, Bhodzspur, mellett talán legékesebben Szancsi bizonyít.
A világörökség részét képező szancsi buddhista épületegyüttest Asóka, a nagy észak-indiai császár alapította i. e. III. században felesége, Tishyaraksha szülővárosa mellett, miután a fennsíkból kiemelkedő meredek dombot elvonulásra tökéletesen alkalmasnak találta.
Szancsit Taylor brit tábornok fedezte fel 1881-ben, amikor egy domb tetején, egy zöld, vad növényzettel teljesen benőtt félgömb jelezte, hogy itt sztúpa volt egykoron. A kaptató előtti kőtárban láthatjuk Asóka itt talált híres háromoroszlános oszlopát, mely ma minden indiai pénzt díszít. Az i. e. I. évszázadtól kezdve olyan csodák készültek errefelé, a XI. századból egy táncosnő, alakja három ponton hajlik meg finoman, egy Buddha-szobor leplének redőit leheletfinom, hullámzó vonalakkal jelzik. Milyen könnyedén jelentjük ki a középkorról, hogy „sötét”, mikor itt töretlenül fejlődött tovább a kultúra…
A domb legmagasabb pontján Asóka Nagy Sztúpája rejtette egykoron a maga Buddha-relikviáit, ez India legrégebbi kőépülete. A monostor körül hatalmas, embertörzsnyi homokkő fonalakból légiesen font rács, letisztultsága akár mai építészt is sugallhatna. A kapukat az első században adták hozzá, Buddha életéből származó jelenetekkel díszítették, rajtuk emberek, állatok, növények trópusi zsúfoltságban. Távoli földről hozattak ide elefántcsont-faragókat, hogy kiemelt művészeti precizitásukat kövön is kipróbálhassák. Sikerrel: a kapukat a korszak egyik művészeti csúcsaként ismerik Indiában. Itt Buddha még mint fa jelenik meg, vagy lótusz, az emberi formát még túl alantasnak tartották a Beérkezett ábrázolásához. A templomegyüttes későbbi templomai sok stílust egyesítenek maguk között, jelezve, a domb széles teteje élő-lélegző szellemi-művészeti központ lehetett másfél évezreden át.
Este visszafelé Bhopálba csak a sofőr melletti emelvényen van hely, törökülésben ülünk itt, ahol a kilátás is a legjobb. Sötét van már, mikor egy tábla mellett elhaladunk. Nem túl nagy, ha az ember rosszkor pillant, már elmulasztotta. „Tropic of Cancer” – olvasom. Már elszáguldottunk mellette, mikor ráébredek, mit is jelentett. Éppen áthaladtunk a Ráktérítőn.
Infó
Váránasziból, illetve Delhiből mindennap többször megy vonat Bhopálba, 120, illetve 200 rúpia.
Bhopál–Szancsi busz félóránként, 25 rúpia, másfél óra.
Szállás Bhopálban: 300 rúpia/éjtől. Belépőjegy, Szancsi: 250 rúpia, Madhya Pradesh Tourism: http:// www.mptourism.com/
