Odesszai viccek, lépcsők és katakombák
Az évszázadok alatt oroszok, ukránok, görögök, bolgárok, albánok, zsidók, németek, franciák, olaszok, és más európai népek élték hétköznapjaikat Odesszában. A város kozmopolita jellegét egy odesszai vicc világítja meg a legjobban. Eszerint egy elveszett turista megkérdezi egy helyitől, hogy merre van a Patyomkin-lépcső. Az odesszai mosolyogva visszakérdez: „honnan jött?” „Uzsgorodból.” – feleli a turista. „Micsoda véletlen, a nagyanyám is onnan jött ide” – így az odesszai, majd félórás családtörténetet ad elő. A türelmét vesztett turista megismétli a kérdést. Az odesszai felcsattan: „Maga meg minek vesztegeti az időmet? A Patyomkin-lépcső előtt állunk!”
A fent említett lépcső kétségtelenül a város egyik jelképe. Eizenstein Patyomkin-páncélos című filmjében itt lövik halomra a tüntető tömeget az 1905-ös munkásfelkelés alatt.
A huszonhét méter magas klasszicista lépcső optikailag is érdekes, ugyanis fentről nézve alsó és felső szegélye párhuzamos, miközben a lépcső felül csak 12, alul viszont 21 méter széles. A város infrastruktúrájáért egyébként a bíborosunokaöccs Armand Richelieu a felelős, aki a francia forradalom elől menekült Odesszába, ahol később kormányzó lett.
Odessza másik érdekessége a katakombarendszer. A város építésekor, hogy ne kelljen messziről idecipelni a mészköveket, a város alól bányásztak. A helyet később a csempészek használtak raktárként. Így több száz kilométeres labirintusrendszer alakult ki. Mivel az egész katakombarendszer nincs teljesen feltérképezve, minden évben tűnnek el benne kíváncsiskodók. Esős időszakban az sem ritka, hogy beszakad felette az út. Ilyenkor készülnek azok a „vicces” fotók, amelyeken pocsolyában teljesen elmerült autókat ábrázolnak, és a kommentekben a parkolási szokásokon élcelődnek. Mindenesetre a második világháború alatt a partizánoknak jól jött. A város eleste után még két és fél évig használták bázisul a németek és a románok ellen.
A belvárosban sétálva elsősorban egy – időnként leharcolt – Bécs jut az ember eszébe. Ennek legjobb példája az operaház, a passzázs, a régi piros villamos, na meg a belvárosi bérházak, amelyeket jobbára eltakarnak az utcákat szegélyező hatalmas fasorok. Ezen a helyen nagyobb zsidó közösség élt a XIX. században. Az odessszai életstílust, kultúrát nagyrészt ők határozták meg, ahogy az itteni sajátos nyelvhasználatot is. A pogromok dacára a lakosság több mint harmada zsidó volt. Életüket leginkább Iszaak Babel Odesszai történeteiből ismerhetjük meg. Sokan még a múlt század elején Palesztinába menekültek, aki maradt, azokat a világháborús deportálások tizedelték tovább, majd az újabb kivándorlások. A közösség mostanában kezd újra magára találni.
Odesszában hatalmas a partiélet, egy ott élő diplomata Ibizához hasonlította. Nyaranta buliőrültek tömegeivel telik meg a város melletti Arkadia Beach összes szórakozóhelye és a belvárosi diszkók, klubok sem maradnak üresen. A város megtelik az Isztambulból és Constantából átkompozott törökökkel és románokkal, hogy ezzel is tovább színesedjen az etnikai paletta.
Infó
Magyar állampolgárok útlevéllel léphetnek be Ukrajnába. A repülőjegy 50 ezer forintba kerül Budapestről, míg a vonatútért 10 ezer forinttal kell kevesebbet fizetni – de 36 órás. Autóval épp a fele ennyi.
