Hazaszólni, olcsón
A legkézenfekvőbb a legendás Skype, az internetes „ingyentelefon”, amelyet sokkal többen használnak, mint ahányan értik a működését. Nagyjából félmilliárd rendszeres Skype-felhasználó van, hasonló ügyfélszámmal csak a glóbusz legnagyobb mobilcégei büszkélkedhetnek. Alapesetben a Skype-felhasználó egy olyan hálózatot használ, amely a számítógép-internet-számítógép sémával írható le. Ahhoz, hogy a számítógép halljon minket, természetesen mikrofonra is szükség van, mi pedig csak akkor fogjuk hallani a gépet, ha van hozzá hangszóró vagy fejhallgató is. Mindez ma már kiváltható egy egyszerű és olcsó Skype-telefonnal, amit akár egy USB-porton keresztül, mindenféle szakértelem nélkül is rá lehet kötni a komputerre (némelyiket pedig közvetlenül az internetre is).
A Skype-ot az tette igazán naggyá, hogy vezetékes, illetve mobilszámok hívására is alkalmas. Itt már el kell búcsúznunk az ingyenességtől, de a díj – a nemzetközi távhívás, illetve a roaming tarifáihoz képest –nevetségesen olcsó. A hang a hívottig terjedő távolság nagy részét az interneten teszi meg. Így a beszélgetés helyi hívásnak minősül.
Az ember tehát letölti a számítógépére a programot a Skype honlapjáról, majd az interneten keresztül, bankkártyás fizetéssel feltölti a számláját, és előfizetést vásárol (az egész Európára szóló, majdnem korlátlan beszélgetési lehetőség 5-6 euróba kerül). Ebben a konstrukcióban érdemesebb itthonról hívni a kintlévőket, például a szállodában (de a dolog természetesen visszafelé is működik).
Egyre több országban engedélyezik a szolgáltatók külföldiek (vagyis állandó helyi lakóhellyel nem rendelkezők) számára is a SIM kártya vásárlását. A helyi, feltöltős SIM-nek előnye, hogy amikor hívást fogadunk otthonról, nem kell roamingdíjat fizetnünk – és persze az otthoniaknak sem, ha mi hívjuk őket. A „külföldi” SIM-mel a kinti, helyi hívásaink is sokkal olcsóbbak lesznek. Ehhez például a skandináv országokban elég egy útlevél vagy személyi – maga a feltöltőkártya pedig a trafikban vagy az újságosnál is megvehető –, Angliában pedig a szolgáltatók bármilyen címre három napon belül házhoz viszik a kártyát, külföldieknek is. A Skype program egy éve már mobiltelefonra is letölthető (igaz, a kompatibilis készülékek típusa még korlátozott – bár egyre bővül). A telepítés egyszerű: a skype.com/go/mobiledownload internetcímre el kell küldeni a telefonszámunkat, és válaszként egy WAP-linket kapunk, ahonnan a szükséges program letöltését el lehet indítani. A mobil-Skype hasonlóan működik, mint a számítógépes: itt a telefon veszi át a PC szerepét, és az egyszerű digitális adatsorrá alakított beszélgetést a mobilkészülék adatkommunikációs lehetőségét kihasználva – azaz a GSM-hálózaton, nem wifin vagy 3G-n – küldi be a hálózatba. A külföldre irányuló beszélgetés így alig kerül többe egy helyi hívásnál, de ez átlagos telefonálási szokások mellett legfeljebb havi néhány száz, vagy maximum ezer forintot jelent. És persze külföldről is lehet olcsón Skype-olni, de ehhez kinti SIM kártya kell.