Kisvárosi érdekességek Vépen
A vasi megyeszékhelytől mindössze nyolc kilométerre lévő település ma már kisváros.
Történetéről a XI–XII. században jelentek meg írások, melyek szerint az ókori Savaria elővárosa volt. Már 1217-ben mezőváros, rangját 1924-ig megőrizte. Egykori birtokosai közt tudhatjuk a Monyorókeréki Ellerbach Bertold és János testvéreket, Erdődy Bakócz Tamás esztergomi érseket, a Zrínyi, majd az Erdődy család több ágát, melynek hajtásai 1496–1945-ig laktak e kistérségben.
Ez utóbbiak azért fontosak, mert azt a 11 hektáros, Kozár-Borzó- és a Surány-patak által átszelt arborétumszerű parkot az 1800-as évek első felében gróf Erdődy Sándor tudós, botanikus és kertépítő hozta létre számtalan különlegességgel: kínai mamutfenyővel, oregoni hamisciprussal, páfrányfenyővel, törökmogyoróval, kanadai fanyarkával, rododendronokkal. Nem elhanyagolható az sem, hogy egyik felmenője – Tamás gróf – már 1615-ben átépíttette az ott lévő ősi kastélyt, mely vélhetően akkor lett négyszögletes formájú, árkádos, reneszánsz udvarú és tornyos. Később kápolna is került a délkeleti oldalra. Sajnos ma zárva van, felújításra szorul az építmény, melynek utolsó ura gróf Erdődy Ferenc (1901–1983) volt, aki nem hagyta el az országot. A megújításra eddig azonban nem találtak befektetőt, pedig megérdemelné sgraffitós lépcsőháza, négy eredeti pompeji márványoszlopa miatt is.
A kisváros mai temploma 1728-ban épült, majd a szabadságharc idején két oldalhajóval egészítették ki. Érdekesség, hogy a mellette lévő játszóteret egy nagy barnamedveszobor díszíti, melyet gyakran „megetetnek” a gyerekek. De tömegesen látogatják az áramot termelő szélkereket is.
A kisváros legújabb kori története szorosan összefügg az egykori Erdődy-birtokra 1962-ben Pápáról költözött Gépészképzővel. A ma már mezőgazdasági szakképzőként, középiskolaként és kollégiumként működő intézmény nemzetközi hírű, mivel a múlt század utolsó évtizedeiben számos közel-keleti, afrikai, afgán, iráni, indokínai és karibi diák tanult falai közt. Sőt évtizede tartanak ott nyaranta jógatalálkozót a világszerte ismert indiai guru, Paramhans Swami Maheshwarananda vezetésével.
Látogatóik nagy száma miatt vendégfogadást is optimalizálták. Így állt elő az a helyzet, hogy a falusi turizmus tulajdonképpen nem az egykori nagyközség házainál dívik, hanem az iskolában és műhelyeiben, ahol gazdaasszonyokat is képeznek. Lányok sokasága tanul ott főzni, sütni, vendéget fogadni, takarítani, növényeket gondozni. Aztán országszerte ők lesznek a falusi vendéglátók. Az intézményben kizárólag a turistáknak 72 kétágyas, 30 háromágyas, a mozgásukban korlátozottaknak 4 háromágyas összkomfortos szoba áll rendelkezésre. Áraik kedvezőek, ezért évente hat-tízezer vendégéjszakát tudnak értékesíteni. Aki azonban mexikói ételeket kíván, megtalálja a fogára valót a városban például a Mad-Mex étteremben, de beülhet a Kistitokba, az Ász vendéglőbe vagy a Lesz Vigaszba.
