Grüss Gott in Vállaj!
A település nevét először 1335-ben említik, a Gut-Keled nembeliek birtokaként. Volt a Báthoriaké, 1711-ben pedig II. Rákóczi Ferenc birtokaként a kincstárra szállt. Addigra csaknem elnéptelenedett, alig tíz magyar család lakott itt. A területet 1746-ban vásárolta meg gróf Károlyi Ferenc, aki elhatározta, hogy németekkel telepíti be, akiknek földet ígért. A családfáját 1712-ig visszavezető Vilmos István polgármester eleit még Vilhelmként anyakönyvezték Ulmban. Ősei – más családokkal együtt – lélekvesztőkön ereszkedtek le a Dunán, majd továbbmentek Vállajra. A XIX. századra Vállaj gazdag, irigyelt településsé vált. Ékessége a Foerk Ernő tervezte, 1918-ban szentelt római katolikus templom, mely az eklektika jegyében épült, romantikus stílusban. Ma műemlék. Nehéz eldönteni, kívül vagy belül szebb – meg kell nézni.
Vállaj műemlék jellegű falu. Műemléki értékét nem az egyedi épületek, hanem azok egységes együttese adja. Magyarországon teljesen egyedülálló ez a településszerkezet. Utcaképe gondos tervezés eredménye. Hatalmas házai katonás rendben sorakoznak egymás mellett. A portákat azonosan alakították, a házak egymással párhuzamosan épültek, még a tornácuk is egy irányba néz. A nyeregtetős, tornácos, három ablakos házak 30-40 méter hosszúak, 10-12 helyiségből állnak, s magukba foglalják az istállórendszert is. Hajdan több generáció lakhelyéül szolgáltak. A legtöbb lakásban két-három konyha volt, sőt még nyári konyhát is építettek. Talán legszebb a 90 éves Gazdag Feri bácsiéké. Sváb őseiktől örökölt berendezési tárgyakat azonban már nemigen őriznek, a hetvenes években, amikor nem volt divat a régi holmi, odaadogattak mindent a házaló vándorcigányoknak, akik szívesen elvitték a „lomot”. Megtartották viszont a tornác végében lévő konyhát, ahol disznóöléskor a húst dolgozták fel. A kemencét már rég használták, de minden ott a helyén: tisztára mosva, lefedve a zománcos üst (amelyben a lekvárt vagy a zsírt sütötték), letakarva a nagyasztal, akár azonnal lehetne kezdeni a disznóölést.
Sokáig zsáktelepülés volt a falu, mert a második világháború után a határt Vállaj és Csalános között lezárták. Azután ide csak az jött, akinek a faluban dolga akadt. Több mint tíz éve azonban újra megnyílt a határ, azóta a forgalom is élénkebb, a kapcsolat pedig szorosabb a túloldali településekkel. Mikor szállásról érdeklődöm, például a túloldali Csalános ötszáz méterre lévő panzióját és éttermét ajánlják.
S ha már Vállajon járunk, szó és főleg kóstolás nélkül el ne menjünk a füstölt kolbász, sonka és szalonna mellett! S hogy mi a sváb hentes titka? A fokhagymás lé, amelyben két hétig pácolják a húst, majd 3-4 napig, a nap 24 órájában füstölik keményfán és fűrészporon. Ha valaki rossz fát (pl. fenyőt) tenne a tűzre, attól megkeseredne a kolbász íze – de ilyen itt elő nem fordulhat.
Infó
A régió legnagyobb gasztronómiai eseménye a Strudlifesztivál,
amelyet minden évben pünkösdvasárnap rendeznek Vállajon.
A fesztivál honlapja: www.strudlifesztival.hu
Vendéglátás, szállás: étterem nincs, de boltban meg lehet venni a sváb füstölt árut, és otthon megkóstolni. A falu szélén van egy szép horgásztó, mellette 50 férőhelyes panzió. Ottjártamkor épp egy Nagyváradról érkezett üzletkötő pecázott a tóban, büszkén mutatta zsákmányát, egy kétkilós pontyot.
Strudli
A svábok jellegzetes népi étele a strudli, amelyhez 1 összmarék lisztet, 1 kiskanál sót, 2 tojássárgáját, 2 kanál olajat, 2 kanál tejfölt jól összegyúrunk, s anynyi szódavízzel lazítunk, amenynyi a nyújtáshoz szükséges. Közepes keménységű tésztát kell kapnunk. A tésztát letakarjuk, egy órát pihentetjük. Ezután vékonyra kinyújtjuk, s megkenjük töltelékkel (szilvalekvárral vagy tejjel, felvert tojás fehérjével kikevert krumplipürével, újabban túróval) a levél felét, a másik felét pedig ráhajtjuk. Derelyemetszővel 10x10 centis kockákra vágjuk, széleit lenyomkodjuk, hogy a töltelék ne folyjon ki, majd forró olajban vagy zsírban megsütjük.
