Granada, a gyöngyszem
Az első utunk az Alhambrába vezessen, innen, a magasból ugyanis lenyűgöző kép tárul elénk a szemben lévő hegyoldalon elterülő régi negyedről, az Albaycínról. Ha a Plaza Nueva térről felsétálunk a meredek hegyoldalba, a Puerta de la Justicia (az 1348-ban épült Igazság kapuja) széles íve alatt, a kapu boltozatos termein áthaladva beléphetünk az Alhambra egy részébe.
Aki innen pillantja meg az óriási óvárost a szűk, kanyargó utcácskákkal, fehérre meszelt házak tömegével, azt megragadja a régi, mór Granada hangulata. Itt telepedtek le 1227 után a közeli Baeza városából ide menekült mórok.
Az Alhambrára érdemes aztán egész napot szánni. A világ egyik legpompásabb műemléke kívülről csupán hatalmas, bevehetetlen erődítménynek látszik, óriási bástyákkal, falakkal. Az Alhambra egyik varázsát a rejtőzködés adja: soha nem tudjuk, milyen csodát pillanthatunk meg a következő percben. A palotavárosba korlátozott számú látogató léphet be egy nap, ezért érdemes előre megváltani a 12 eurós jegyet (www.alhambradegranada.org), a belépő több granadai bankban is megvásárolható előre (13 euróért).
Mivel a falak, bástyák mögött megbúvó, pompázatos palotákba, a mór királyi építészet remekműveibe csupán a jegyen szereplő időpontban léphetünk be, fontos, hogy ide pontosan érkezzünk. A XIV. században épült palotaváros akkora, s olyan csodákat rejt minden újabb udvara, hogy órákon át lehet gyönyörködni minden termében, a legapróbb, finom díszítésekben.
De a régi királyi palota ékességei mellett olyan bőségben találhatók még az Alhambrában építészeti remekek, hogy érdemes minderre külön napot szánnunk. Sőt vissza is térhetünk a szabadon látogatható kertrészbe, hogy rögzítsük magunkban az innen elénk táruló Albaycínt.
A legszebb andalúziai óvárosnak tartott Albaycín negyed is akkora, hogy ott szintén lehet többször, órákon át barangolni a meredek, szűk utcákon. Az Albaycín oldalában lévő Mirador S. Nicolas térről hosszan lehet gyönyörködni a szemben lévő Alhambrában, mögötte a Sierra Nevada jókora hegycsúcsaival. Érdemes ide este is visszatérnünk, a sötétben szinte a magasban lebegő, kivilágított Alhambra így is lélegzetelállító. De Granadában számos kisebb, különleges látnivaló is akad, ilyen például az Albaycín aljában megbúvó, alacsony lakóháznak látszó, ám belül több termet rejtő, régi arab fürdő, a Banuelo.
Budapestről repülhetünk olcsó fapados járatokkal, például milánói átszállással, vagy – szintén fapadossal – Madridba, onnan kényelmesen buszozhatunk tovább, a tágas busz a legmagasabb hegyeken is kitűnő utakon suhan végig. A spanyol fővárost behálózó metróval könnyen el tudunk jutni a buszpályaudvarra (estación de autobusses, az egyeurós jegy automatáknál váltható), ahonnan gyakran indul busz Granadába. A jegy 16,29 euróba kerül (előre megváltható a www.alsa.es honlapon, ahol a menetrendet is megtaláljuk). Az ötórás buszozást félórás pihenő szakítja meg, nagyjából az út felénél hatalmas hegyek között, gyönyörű, vadregényes vidéken járunk.
Granadában sok kis szálloda, olcsó hostal található a város szívében. Aki ragaszkodik ahhoz a furcsa szokásához, hogy éjjel aludni szeretne, az olyan szállást keressen, ahol nemcsak utcai, hanem udvari szobák is vannak. A szűk, kövezett utcákon ugyanis késő éjjel is zajlik az élet. A hangulatos éttermek, kávézók, tapasbárok sokfelé szinte egymásba érnek, este nyolc után az az érzésünk támadhat, hogy a város minden lakója ezekben ücsörög.
