Vádoljanak elfogultsággal!
A dánokat aztán angolok követték a tulajdonos jelképes székében, ma pedig egy magyar származású, külföldön élő üzletember látja álmai megvalósulását a mádi birtokban. A tulajdonosváltások időszaka ugyan nem volt mindig zökkenőmentes, Turóczi István, a Royal Tokaji Borászati Zrt. vezérigazgatója mégis határozottan állítja, a külföldi tőke bevonása nélkül Tokaj ma nem tartana ott, ahol tart.
Mi történt a dán urakkal?
Kizárólag magas minőségű aszúbort akartak készíteni, amit a magyar bortörvény szerint három évig kötelező érlelni. Ezzel az átfutási idővel nem számoltak. Hiába volt rengeteg bor, ha nem lehetett áruba bocsátani egyetlen palackot sem. 1993-ra fizetésképtelenné vált a cég, és a Royal Tokaji egy kifejezetten a birtok megvásárlására alakult angol befektetői csoport tulajdonába került. Az 1993-as szüretet már ők finanszírozták. A neves borszakíró, Hugh Johnson (a vállalkozás alapítója) e csoport tagjaként került közelebbi kapcsolatba a borászatunkkal.
Külföldi eladásra szánták a bort?
Leginkább igen. Az 1994-ben piacra került palackok árát már az angol tulajdonosok határozták meg, akik úgy vélték, hogy termékeinknek a természetes édes borok legfelső árkategóriájában a helyük. Ezt az árat Magyarországon akkor senki nem volt hajlandó megfizetni. Később bebizonyosodott, hogy nem volt rossz ez az üzletpolitika, hiszen ma már egész Tokaj-Hegyalja élvezi ennek a kezdeti bátor lépésnek az előnyeit.
A sikerek anyagilag is helyrebillentették a céget?
Sajnos nem, de ez természetes, hiszen túl magas volt a kezdeti invesztíció. A vállalkozás a megalakulás óta veszteséggel működik.
1998-ban jelentünk meg a magyar piacon, már elég későn ahhoz, hogy megfelelően nagy szelet jusson a tortából. Ennek ellenére egyre jobban alakult az eladási statisztikánk, de a növekedés a válság kirobbanásakor természetesen megtorpant. Az exportpiacról ugyanez mondható el, de most senki sincs könnyű helyzetben.
Nemrég újabb változás történt a tulajdonosi szerkezetben.
2009. január elsejétől egy magyar származású, külföldön élő üzletember 66%-os tulajdonrészt szerzett a cégben, és ezzel a Royal Tokaji meghatározó tulajdonosává vált. Hatalmas lendülettel kezdte a munkát, és most új borászati üzemet építünk. Ez a beruházás nagyon időszerű volt már, az aszúborérlelő pincén kívül szinte mindent korszerűsíteni, bővíteni kell. Az építkezés a becslések szerint 940-960 millió Ft-ba kerül, ami az éves árbevételünk két és félszerese.
Sokan mondják, hogy Tokaj-Hegyalján a Royal Tokajié az egyik legszebb birtok, hiszen a területek szinte kivétel nélkül jó fekvésű, történelmi dűlőkben vannak.
Vádolhatnak elfogultsággal, de meggyőződésem, hogy Mád a világ legjobb szőlőtermő települései közé tartozik. Aki valaha kóstolta már, milyen bort ad a Szent Tamás-, a Nyulászó-, a Birsalmás- vagy a Betsek-dűlő, azt az ízt soha nem fogja elfelejteni.
Ha túljutnak az építkezéseken, hogyan képzeli a borászat jövőjét?
Az elkövetkezendő öt évben meg kell dupláznunk mind az árbevételt, mind a mennyiséget. Anélkül nem marad életképes a vállalkozás, ez teljesen biztos. Az új tulajdonosnak szerencsére van türelme és kitartása, nem akar azonnal hasznot látni. A külföldi befektetőkkel kapcsolatban szokás az „ország kiárusításának” rémével riogatni. Én meg azt mondom, áldás, hogy itt vannak. Épületet, földet, szőlőültetvényt senki nem visz ki az országból. Lehet, hogy másik befektető jön a helyére, de az általa létrehozott érték itt marad, és minket gazdagít.
