Nincsenek véletlenek

Azért nem a szakközépiskolát, mert azt remélte, így több ideje marad edzeni. Mindez a 80-as évek közepén történt. Egy hét iskola, egy hét gyakorlat, ez volt a rendszer. Gyakorlatra a Hotel Intercontinentalba került, ahol kiválóan megtanult zöldséget hámozni, a munka végeztével pedig rohant az edzésre, mert egy kerékpáros ifjúsági világbajnokságra készült. Aztán történt egy ostoba félreértés, azt hitte, mégsem viszik ki a vb-re, ezért egyik pillanatról a másikra leszállt a bicikliről, és belevetette magát a gasztronómiába. A félreértés hét évvel később tisztázódott. Danó Zoltán dacból lett szakács, de azt vallja, nincsenek véletlenek.

Mennyire határozta meg az életét a Hotel Intercontinentalban töltött idő?

Szerencsém volt, mert a szálloda éppen akkoriban komoly felújításon esett át, a mi konyhánkat hat hónapra bezárták, így mindig más-más részlegen kellett dolgoznom. Karácsony előtt a cukrászatban voltam, a báli szezonban a bankettkonyhára jártam be, nagyon sok mindent megtanultam akkor. Harmadikos koromban már egyedül vittem a Csárda étterem teraszát, de az első munkahelyemen képtelen voltam megkeverni egy tisztességes galuskatésztát. Akkor jöttem rá, mennyi mindent nem tudok.

Hogyan sikerült pótolni a hiányzó tudást?

A gyakorlatban sok mindent megtanul az ember. Több fővárosi étteremben dolgoztam, mindenhol éveket töltöttem, és mindegyik másért jelentett kihívást. Aztán gondoltam egy nagyot és merészet, és megpályáztam egy állást Írországban. Egy 14 szobás luxuskastélyt nyitottunk ki a kedvesemmel. Nagyon izgalmas feladat volt, és sikerrel vettük az akadályokat, de a születendő kisfiunk miatt úgy döntöttünk, hazaköltözünk.

Hogyan került a KOGART étterembe?

Letettem a mestervizsgát, és beneveztem a Hagyomány és evolúció szakácsversenybe. Még a döntő előtt megkeresett a KOGART Ház tulajdonosa, Kovács Gábor. Néhány hónapig találkozgattunk és beszélgettünk – nem csupán a gasztronómiáról. Arra is kíváncsi volt, milyen ember vagyok. A beszélgetések után döntöttem úgy, hogy csatlakozom a KOGART csapatához.

Milyenek Danó Zoltán ételei?

Az a mottóm, hogy legyen minden az, ami. A hal legyen halízű, ne sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük agyon az ételeket. A naturális ízeket részesítem előnyben, és azt se szeretem, ha az étel túldíszített.

Mi volt a legmeghatározóbb gasztronómiai élménye?

Egyszer komoly baleset ért. Sokáig feküdtem eszméletlenül, és amikor magamhoz tértem a kórházban, az apám megetetett. Nem emlékszem, mit ettem, nem is fontos, hiszen nem volt ennek semmi köze a gasztronómiához. Évekkel később, ezt az emléket felidézve értettem meg, hogy minden étkezésnek van emocionális tartalma, azért imádjuk a nagyi főztjét. Ha valaki jól érzi magát, van benne egy belső harmónia, nyitott lesz az ízekre, és szeretni fogja az ételt, amit elkészítünk számára. A főzés is, az étkezés is alapvetően lelkiállapot kérdése, ez meggyőződésem.