Színek, ízek, harmónia

A Világörökség védelmét élvező Andrássy úti klasszicista palotasor egyik legcsodálatosabb műemlék épülete a KOGART Ház.

Tiszta sor

Sauska Krisztián neve ismerősen csenghet a hazai borbarátok fülében.

Tokaj mindent tud

A Royal Tokaji Borászati Zrt.

Vádoljanak elfogultsággal!

Három dán úriember körülnézett Hegyalján, s látták, hogy az jó.

Végül is ketten maradnak

Hívő és istentől elrugaszkodott borivók abban azért egyetértenek, hogy Hamvas Bélának bizony kijárt volna annak idején egy Nobel-díj A bor filozófiája című, 1945-ben írt tanulmányáért.

 

Nemes borok

A német-magyar Degenfeld grófi család neve összefonódik a tokaj-hegyaljai szőlőműveléssel és borkészítéssel. A XIX. században gróf Degenfeld Imre volt az egyik legjelentősebb szőlőbirtokos a vidéken. Aktív közéleti emberként nagyon sokat tett a régió felemelkedéséért, egyebek között alapítója volt az 1857-ben megalakult Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesületnek.

A birtok virágzott, a gróf tevékenységét dicsőség és elismerés övezte. Eredményes munkáját az utódok is folytatták, ám a második világháború után a család az ország elhagyására kényszerült. 1994-ben mutatkozott lehetőség a visszatérésre.

A hagyományokat feléleszteni, a családi birtokot újraépíteni fél évszázad távollét után nem lehetett könnyű. A hazatérő Degenfeld Mária és férje öreg pincét vásárolt Tarcalon, s hozzá szőlőültetvényt a környék legszebb történelmi dűlőiben. A Terézia-domb tetején kis kápolna fehérlik, aki arra jár, láthatja körülötte a Degenfeld Pincészet szépen művelt szőlőjét. Odább, a Mézesmály-dűlőben, valamint Mád és Mezőzombor határában is találunk még a birtokhoz tartozó földet. Az összesen közel száz hektáron jól terem a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály, úribb nevén muscat lunel.

A Degenfeld-birtok borai magas minőségűek. Nem ördöngösség ez, ha a szőlőterületek fekvése kiváló, ha a nagyon szigorú terméskorlátozás, fürt- és bogyóválogatás után érett gyümölcsöt szüretelnek, és ha a modern borászati technológia tökéletes szakértelemmel párosul. Akkor már szinte magától olyan lesz, amilyennek szeretnénk, akárcsak a híres, évszázadokon át nyírt-öntözött angol gyep. Degenfeldék láthatóan tudnak valamit.

Például aszút készíteni. Na meg fordítást, ami úgy készül, hogy a kipréselt aszú törkölyét újra felöntik borral. A lágyabb ízek kedvelőinek aranysárga szamorodni való, része az is a tradíciónak, de csak szelíden édes, nincs benne semmi arisztokratikus gőg, lehet csendesen iszogatni csak úgy. Desszertek mellé ott az Andante, hajlékony és üde, de azért súlya van, a Galambos-dűlőben szüretelt furmint barackos édessége mind a palackba vándorolt, pikáns fűszerekkel megbolondítva, mint illatos sütemény a jó cukrász kezében. És nyári estékre egy harmatos Muscat lunel, a muskotály elbájoló kedvességével, de félig szárazon, az ember valahogy mosolygós lesz tőle.

Egy grófsághoz azonban kastély is kell, ősfás parkkal, angolgyeppel, ahol együtt él múlt és jelen, s ahol a pincében nagy borok kóstolása közben nagy évjáratokról lehet beszélgetni. A Degenfeld család megvásárolta hát Tarcal határában a valaha volt vincellérképzőt. Az 1860 körül épült tanintézet falai között kapták első leckéiket a jövő borászai. Az épület ma négycsillagos kastélyszállóként működik, ahol a szállóvendégeknek valóban főúri ellátásban van részük. Egy darabka múlt, egy csipetnyi hagyomány, egy korty a házigazdák remek borából – mindez együtt az élet élvezetének titkos receptje. Így válik teljessé a Degenfeld-életérzés.

Top cikkek