Nem volt kedvem elmenni
Ennek tizenöt éve. Előbb feleség lett, aztán anyuka, kezdetben a nagyobb vállalatok borászaként működött, ma már a család Kikelet névre hallgató pincészetében is figyeli, hogyan forr a bor. Berecz Stephanie otthonra lelt Tarcalon.
Miért éppen Tokajba jöttél borászati gyakorlatra?
Nagyon gazdag múltja van ennek a vidéknek, és óriási kihívás volt számomra, hogy az édes bort egészen új oldaláról közelíthetem meg. Itt egyenként szedjük az aszúszemeket, és ez egyedülálló a világon. Azt gondoltam, néhány hónapig, esetleg egy évig jó lesz itt nekem.
Mikor döntötted el, hogy itt maradsz?
Soha nem döntöttem el. Csak maradtam. Valahogy nem volt kedvem elmenni. Szép volt látni, hogyan érik a szőlő, nézni, milyenek a túlérett szemek, felfedezni az új lehetőségeket. Mert itt nem úgy megy a borászkodás, mint egy átlagos borvidéken. Itt háromféleképpen is szedheted a szőlőt, ép állapotban, részfürtönként vagy aszúszemenként. Tudod, ebből a három különböző alapanyagból mi mindent lehet a borászatban létrehozni? Nagyon izgalmas munka ez! Úgyhogy először a borvidékbe szerettem bele, aztán megismerkedtem a férjemmel, és most itt vagyok.
1994-ben érkeztél. Milyen volt akkor az élet Hegyalján?
Sokkal nehezebb, mint most. Francia hölgy egy magyar borvidéken. El lehet képzelni. Akkoriban fiatalon családot alapítottak az emberek, nem volt természetes, hogy 26-28 éves nők férj nélkül éldegéljenek. Szerencsére a munkahelyemen elfogadtak, és még könnyebb lett, amikor megtanultam egy kicsit magyarul. A baráti kör viszont még akkor is nehezen alakult, amikor már együtt voltam a férjemmel. Kevés volt a fiatal. Mi is éltük a magunk életét, házat építettünk, megszületett a kisfiunk. Aztán ideköltöztek Bárdos Saciék, később Bott Juditék, újabb hölgyek a szakmában, és sok fiatal gazdálkodó érkezett velük szinte egyszerre. Azóta sokkal kellemesebb az élet itt, Hegyalján.
Egy új mádi cég borászatát vezeted, ami nagyon sok munkával jár. Miért szerettél volna saját pincészetet?
Hegyalján szinte mindenkinek van egy kis birtoka, azt gondoltuk, legyen nekünk is. Zsolti, a férjem nagyon ügyes a szőlőben, örömmel műveli. Vettünk egy prést, és 2002-ben elkészítettük az első közös borunkat. Először őstermelőként dolgoztunk, aztán lettünk Kikelet Pince. Zsolti volt a névadó. Kedves, vidám pincészetet akartunk, erre utal az emblémánk is, a tavaszi hérics. Nagyon szép virág, itt nyílik a hegyen. A boraink is illenek a kikelet gondolatvilágához, kedves, virágos illatúak, és a löszös talaj miatt van bennük egyfajta légiesség, finomság, elegancia.
Milyen borok készülnek a Kikeletben?
Vannak száraz boraink, és amikor látjuk, hogy érdemes, dűlőválogatott tételeket is tudunk készíteni, mivel öt szőlőterületünk van különböző dűlőkben. A késői szüretelésű borunk jól iható, nem túl émelygős, olyan finoman édes. Nálunk ez az édességszint első fokozata. Van édes szamorodnink olyan fürtökből, amin nagyon koncentrált szemek vannak, válogatás a válogatásban, és van aszúborunk is. Az idei újdonságunk a zétából készülő Tokaji válogatás. Összesen négy és fél hektár ültetvényünk van, ebből három és fél terem, de az is ad éppen elég munkát.
Ennyi tennivaló mellett jut idő a kikapcsolódásra?
Nem nagyon, de az nem is baj. Van egy egyesületünk, a Tokaji Bormívelők Társasága, amelynek Saci és Judit is tagja. Sok fiatal borász csatlakozott, rendszeresen találkozunk, beszélgetünk, kóstolunk. A tokaji dűlők besorolását szeretnénk újraértelmezni, ezért mindenki minden évben készít egy száraz bort, mindig ugyanabból a dűlőből, azonos szabályrendszer szerint. A borok egyediségét próbáljuk megérteni. Hosszadalmas munka, de nagyon érdekes. Jó, hogy egyformán gondolkodunk, és mindannyian fontosnak tartjuk a minőséget.
Megtaláltad a helyed Tarcalon? Jól érzed itt magad?
Aha! Miért, szerinted nem vagyok jó helyen?
