Légies borok lösztalajról
A Grands Millésimes de France (GMdF), a francia közalkalmazottak biztosítójának borászati leányvállalata 1991-ben szakértőket küldött Magyarországra, hogy vásároljanak szőlőterületeket a tokaji borvidéken. Külföldiek akkor még nem szerezhettek földtulajdont, ezért a megbízottak a borvidék legszebb fekvésű dűlőinek 99 évig érvényes bérleti jogával tértek haza. Ez a terület akkor már évtizedek óta parlagon hevert, a „borkombinátos” időkben megfelelő munkagépek híján lemondtak a meredek hegyoldal műveléséről.
A birtok igazgatásával az éppen Montpellierben tanuló magyar szakembert, Kovács Tibort bízták meg, aki azonnal munkához látott. Termő ültetvényt varázsolt a gazos ugar helyére, és modern feldolgozót a hegy lábához. Amíg az elkészült, Tokaj egyik legendás épületében, a felújított Rákóczi Pincében zajlott a borászkodás, ott érlelődtek a friss Hétszőlő-borok. A patinás pince azóta is a Hétszőlő tulajdona, egyik jelképe.
Minden adott volt a sikerhez, profitot azonban nem termelt a borászat, ezért a GMdF tizenhét év után úgy döntött, áruba bocsátja a Hétszőlőt. A részvények többségét Michel Reybier, a bordeaux-i Cos d’Estournel nevű világhírű francia borászat tulajdonosa szerezte meg, aki megerősítette pozíciójában a birtok igazgatóját, Kovács Tibort.
Miért nem tudott nyereségessé válni a Hétszőlő az előző időszakban?
Egy tokaji birtok – épp az itteni borok jellegéből adódóan – nem tud megélni jelentős export nélkül, mi viszont sokkal kevesebb bort adtunk el külföldön, mint a versenytársaink. Szívesen változtattunk volna ezen a helyzeten, segítettünk volna, de az anyavállalat ragaszkodott hozzá, hogy az export az ő asztaluk. Én viszont mindig úgy éreztem, a megbízott francia kereskedőcég nem tesz meg mindent a Hétszőlő borainak értékesítéséért.
Minden más területen zökkenőmentes volt az együttműködés?
Soha nem volt köztünk vita. Megbeszéltük, milyen birtokot szeretnének, és a megvalósításban szabad kezet kaptam. Biztosították a forrásokat, ha kellett, tőkét emeltek, de soha nem szóltak bele a tartalmi kérdésekbe. A tökéletes bizalom légkörében dolgoztunk.
Mit vár a cégtől az új tulajdonos?
Még nem fogalmazta meg az elképzeléseit, de az már kiderült, hogy megváltozik az értékesítési rendszerünk. Michel Reybier nem csupán a Cos d’ Estournel tulajdonosa, de luxusszállodái is vannak Európa nagyvárosaiban. Ha ő úgy gondolja: a tokaji aszú bevezethető a luxuspiacra, az mindenképpen pozitív üzenet. Dominique Arangoits, a Cos d’ Estournel technikai igazgatója kiválóan beszél magyarul, hiszen tíz évig dolgozott a „szomszédvárban”, a Disznókő Szőlőbirtoknál.
Milyen a kapcsolat önök között?
Dominique rendszeresen jön, kóstolunk együtt, mindent megbeszélünk, de csupán javaslatokat tesz, utasításokat soha nem ad, hiszen a felelősséget mi viseljük. Nagyon felkészült, kiváló szakember, nagyra értékeli ezt a borvidéket. Jó a párbeszéd köztünk.
Mi adja a Hétszőlő-borok egyediségét?
A különleges terroir. Ültetvényeink a borvidék legmelegebb részén, a Tokaj-hegy déli oldalán vannak, ezért mindig érett szőlőt szedünk, és minden évben van késői szüret is. Az errefelé ritka lösztalaj teszi, hogy a többi tokaji borral összehasonlítva a mieink lágyabbak, elegánsabbak, légiesebbek és nőiesebbek. A Hétszőlő termékskálája nagyon széles, a száraz furminttól a száraz és édes szamorodnin keresztül egészen a három- és ötputtonyos aszúig terjed, de a terroir jellegzetességei leginkább a késői szüretelésű borainkban mutatkoznak meg. Ha valaki megkóstolja, általában úgy érzi, ilyet még életében nem ivott. Erre mindig azt mondom: ez A BOR. Az aszú az ünnepek itala, de a hétvégéket a késői szüretelésű bor édesíti meg.
