A tárlati bor csak színezett víz

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum remek állandó kiállításai közül a szőlő és bor históriájával foglalkozót a legnehezebb megtalálni Vajdahunyad várában. De érdemes megkeresni a stílszerűen az épülettömb téglaboltozatos pincéjében berendezett tárlatot, mert seregnyi érdekes látni- és tudnivalót kínál látogatóinak.

Térkép mutatja, hogy a borszőlő a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közéről jutott el a világ minden tájára - ki gondolná, hogy Új-Zélandra csak a XIX. végén… Eleink levédiai tartózkodásukkor, alig néhány nemzedékkel a honfoglalás előtt ismerkedtek meg vele (a szőlő meg a bor akkorról való jövevényszavunk), hogy aztán a pannonhalmi apátság 1001-es alapítólevelében már szőlőés bortizedről is rendelkezhessen István király.

A bornak - elsősorban a Krisztus vérét jelképező vörösbornak - Magyarországon is fontos egyházi szerepe volt, a világi mindennapokban pedig a zsíros ételek és a sok helyütt ihatatlan víz miatt nem nélkülözhették. Egy tablón azt olvashatjuk, hogy a föld kemény munkát végző emberei, nem utolsósorban a szőlők művelői naponta akár ötliternyit is megihattak a mainál kisebb alkoholtartalmú borokból.

A pincefolyosókban napjainkból is ismert formájú eszközök évszázados, sőt évezredes példányai sorakoznak: ívelt élű metszőkések, főképp köves talajokhoz való kétágú kapák, ma már üvegből fúvott, valaha indán nőtt lopótökök. Mutatván nemcsak a hagyomány erejét, hanem azt is, hogy van, amit már a középkorban is XXI. századi színvonalon tudtak. Láthatunk, persze, a jelenben - főképpen a nagyüzemi gazdálkodásban - már nemigen használt munkaeszközöket is: lóvontatta töltögető kultivátort, vastag falú faputtonyt, ujjszerűen elágazó végű bogyótörő rudat, taposókádat. És robosztus préseket a XVIII. és a XIX. századból. Némelyiken pompás faragás.

Nemcsak faragták, hanem festették is egy budai német borosgazda 1821-es hordójának fenekét, egy másiknak, a maga korában országos hírű Palugyay-birtok óriáshordóénak pedig az az érdekessége, hogy hatalmas szőlőfürtjét a kolozsvári Mátyás-szobor alkotójaként közismert Fadrusz

János faragta.

Gyönyörű rajzok idézik régi magyar szőlőfajták fürtjét, levelét - közülük több hungarikum.

Egész seregnyi mai fajta fürtjét pedig - ha csak üveghengerben, valamiféle tartósító folyadékban is - valóságában láthatjuk: merlot, juhfark, szürkebarát, zweigelt, kékfrankos.

Mellettük hatalmas térkép mutatja a magyar borvidékeket. Villánytól Neszmélyig és Soprontól Tokaj-Hegyaljáig huszonkettő borai kínálják magukat. Abban, hogy közülük ilyen-olyan alkalomkor melyiket válasszuk, egy falbenyíló polcain sorakozó száznál több felcímkézett palack segíthet (mellettük felirat figyelmeztet, hogy a palackok tartalma egészségre ártalmas anyagokkal színezett víz).

Vad ételekhez egyebeken kívül kínálhatunk szekszárdi kadarkát, füstölt sajthoz kiskőrösi kékfrankost, hölgyeknek gyöngyösi traminit, férfiaknak egri bikavért, hideg napokon villányi burgundit és így tovább.

A magyar szőlő és bor Európában című kiállítástól a lépcsőt övező vitrinekben díszes cserépkulacsai meg faragott fakulacsai búcsúztatják a látogatót. Az egyik különösen szép példánynak a készültekor politikai tartalmat is hordozó felirata:

Emlékül Kossuth Lajos nagy hazánkfiának, auguszt. 25 - 1880.

Infó

Nyitva tartás:

keddtől péntekig 10-16 óra, szombaton és vasárnap 10-17 óra.

Jegyárak (állandó kiállításokra) felnőtteknek 600, nyugdíjasoknak és gyerekeknek 300 forint.

Rendezvények és időszaki kiállítások esetén a jegy drágább.

Eleink a már a honfoglalás előtt ismerték a borkészítés mesterségét
Eleink a már a honfoglalás előtt ismerték a borkészítés mesterségét
Top cikkek