A soknyelvűség előnyeiről

Az őszi szünetben bejártuk Isztria városkáit, felkerestük a szomszédos Triesztet, s közben még átautóztunk Szlovénián is. Na, ez elég kurta útszakasz volt, de mégiscsak másik ország, másik nyelv. A megnyerő minden felkeresett helyen a helyiek soknyelvűsége volt. Ez ugyanis olyan csücske a világnak, ahol nem okoz gondot a kétnyelvű helységnévtábla, utcanév, az emlékművek feliratai is szólnak horvátul és olaszul is. Az emberek szintén, hallottam olyat is, hogy az egész beszélgetés kétnyelvű volt. Triesztben, ebben a nagyvonalú tengerparti városban is érzékelni lehetett, hogy egykor a Monarchia legfontosabb kikötője volt. Az olasz beszéd mellett hallottam az utcán horvátot, de lehet, hogy szlovént. És persze itt is, ott is lehetett használni a németet, angolt is. Szóval a soknyelvűség kiváló emberi és kulturális közegét érzékelheti ott az utazó.

Az egyik dombtetőre épült városkában - a főtéren Szent Márk szárnyas oroszlánja emlékeztetett rá: a XVIII. századig itt a Velencei Köztársaság volt az úr - különös betűkkel rótt kőtáblát láttam. Glagolita írás volt ez. Az ábécét Cirill és testvére, Metód alkotta a szlávoknak a nyolcszázas években. Később az egyszerűsített cirill ábécé váltotta fel. Ám a horvát szerzetesek megőrizték ezt a kulturális kincset is. A táj szépsége, az emberek közvetlensége, a jó bor mellett egy ilyen örökség sem akármilyen úti élmény. Önöknek is ajánlom.