Indián múzeum az indián nyárban
Még október végén is száz ágra süthet a nap az amerikai fővárosban, ám az indián nyár dacára egyre inkább a benti programok felé fordulnak az erre látogatók. A Washingtonba érkezők előtt nincs könnyű dolgunk a szokásos, "Mit nézzünk meg 72 óra alatt?" ajánlattal, ugyanis csak a Smithsonian Institution (Smithsonian intézmény- és múzeumcsoport) számtalan témát kínál a postatörténettől a repülő- és űrrepülőgépekig.
Ráadásul a 19 múzeum és a bennük fellelhető 136 millió kiállítási tárgy zömének a főváros, azon belül pedig a Capitolium előtt elterülő National Mall hatalmas téglalapja ad otthont.
Akinek valóban 72 órája van csak, érdemes az öt éve megnyílt Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeumával kezdenie a túrát. Ez már csak dukál az "első nemzeteknek" - ahogy legalábbis Kanadában hívják az indiánokat és az eszkimókat. Az ősi világot idéző épület már önmagában kuriózum lekerekített formájával, a New York-i Guggenheimet idéző enteriőrjével. (És nem kevésbé a jobbára silány amerikai büfékínálatból kimagasló éttermével, ahol a hagyományos ízeket is megismerhetjük. Ehetünk például núsuxot, ami szahaptin nyelven annyit tesz: lazac.)
Kifulladásig szemlélhetjük a ma mintegy 2,7 milliós, az USA-n belül főleg három szövetségi államban tömörülő őslakosok tárgyi kultúráját, közte fegyvereit, folklórját, megismerhetjük hiedelemvilágukat. De az egészben talán a legkevésbé az az érdekes, amit May Károly regényeiből, és a hasonló filmekből, amelyekben Gojko Mitic "Uff!" gyanánt azt mondja: "Ich habe gesprochen", úgy is tudunk.
A kulcsszó - angolul - a survivance, azaz a puszta fizikai túlélésnél több, az életet megélő, tartalommal megtöltő létezés. A rezervátumok kettévágták nemcsak a törzseket, de a családokat is. Az állandó kiállítás legizgalmasabb része - amit Amerikában természetesen multimédia, film, hanganyag, számítógép is igyekszik megismertetni -, hogy miként küzdenek meg az őslakos népek az alkalmazkodással anélkül, hogy teljes asszimiláció legyen a sorsuk.
Legyenek akár manhattani menedzserek, alaszkai halászok, vagy új-mexikói birkapásztorok. Tízből nyolcan már kevert vérűek. Az ősi nyelveknek még a felét, mintegy 200-at beszélik ahhoz képest, mint amennyit fél évezrede, Amerika felfedezésekor, de ez a szám 2060-ra húszra csökken, ha nem tesznek ellene.
Van csúcsértelmiségük ezt elkerülendő: a lenyűgöző épület (eredeti) főépítésze, a kanadai Douglas Cardinal az úgynevezett fekete lábú, a jelenlegi igazgató pedig a pauni indián törzsből való. Egészen különleges a világvárosi körülmények között megmaradt, ma is 30 szervezettel rendelkező chicagói indiánok sorsa.
