Ahol Aljosa lesi Maricát
A balkáni államban hagyományosnak tekinthető az oroszbarátság, Aljosa szépen megfér a hegytetőn a tőle nem messze, de jóval korábban emelt obeliszkkel, amely II. Sándor cár emlékét őrzi. Az orosz uralkodó neve összefügg a Bulgáriát ötszáz éven át megszállva tartó törökök 1878-as kiűzésével, a 18 méteres szovjet kőlegény pedig a II. világháború harcaira emlékeztet. Lábától gyönyörű kilátás nyílik a Marica völgyére és a most is kristálytiszta vizű folyó két partján elterülő, több mint 350 ezer lakosú Plovdivra.
Bulgária második legnagyobb városa nem szerepel olyan kiemelt helyen az utazási ajánlatokban - tegyük hozzá, érdemtelenül -, mint például az ország fekete-tengeri partvidéke. A Balkán-félsziget egyik legrégebbi települése valóságos kincsesbánya a történelem szerelmesei számára. Az ókori időket a hely jellegzetes dombjainak egyikén valaha állott erődítmény romfalai idézik, náluk jobb állapotban láthatók az antik népszórakoztató intézmények maradványai. Itt is volt egykor Fórum - az ott épült, ötszáz személyt befogadó Odeon színházat ma is használják szabadtéri előadásokra.
A város szívében látható a 180 méter hosszú egykori stadion egyik vége. A restaurált ülőhelyek felett emeltek szobrot II. Fülöp makedón uralkodónak (Nagy Sándor apjának), aki különösen sokat tett a városért, tiszteletére egy ideig Philipopolisznak is nevezték Plovdivot. A múlt ásós-lapátos kutatói az egyik festői domboldalon bukkantak rá az itteni talán legmonumentálisabb emlékműre, az amfiteátrumra, amit Antik Színháznak neveznek most. Ebben esetenként több mint hatezer ember foglalhat helyet.
A középkort az ortodox kereszténységet - és régi mozaikpadlókat - őrző püspöki bazilika, illetve a tekintélyt sugárzó muzulmán nagytemplom, a Dzsumaja dzsámi képviseli, de a most galériaként működő egykori török fürdő is megér egy látogatást.
A XIX. századot idéző óvárost méltán jelölték a világörökség listájára. A bolgár Újjászületés, a Vazrazsdene sajátos stílusát őrző házak között fél napig is elbolyonghat a látogató, egyre újabb szépségeket fedezve fel. Eközben különösen ajánlatos kényelmes, lapos sarkú lábbelit viselni, mert a kövezet is erősen múltidéző...
Az óvárosban a Néprajzi Múzeum, a modern városrészben pedig a Régészeti, illetve a Történelmi Múzeum páratlanul értékes anyagának megtekintése is hozzásegítheti az idegent a bolgár múlt alaposabb megismeréséhez és megértéséhez.
A história azonban csak egyik forrása a plovdivi élményeknek. A város lüktető gazdasági és kereskedelmi központ, közelében húzódik a Törökország felé vezető (de a határig még el nem érő) Trákia autópálya, itt rendezik a hagyományos nemzetközi vásárokat - az idén Magyarország volt a díszvendég (Plovdivban korábban Kossuth Lajosról teret is elneveztek). A bolgár valuta, a leva (BNG) meglepően stabil fizetőeszköz, valamiképpen rákapcsolták az euróra, így tartják az 1 EUR = 1,95 BNG árfolyamot.
Miután az átlagkereset a magyarnál alacsonyabb, az árak is elviselhetőbbek - legalábbis nekünk. A turizmustól "sújtott" óvárosban a számtalan kiskocsma és vendéglő ugyan nem olcsó, a belvárosi büfék és gyorséttermek kínálata, a sokféle saláta viszont nemcsak finom, de megfizethető is. A nem kifejezetten trák nevű "Be happy!" étteremlánc púpozott Cézár-salátája - szezámmaggal meghintett rántottcsirke-szeletekkel megbolondítva - korsónyi Kamenica sörrel például három-négy euróból kigazdálkodható, ráadásul a miniszoknya-egyenruhás pincérlánykák angolul is felveszik a rendelést.
