Csónakkal a hegyek között
Mit tegyünk, ha megérkezünk Podgoricába, de egyből tovább is állnánk valahová? Mert valljuk be őszintén, Montenegró fővárosa nem tartozik a Balkán leglátványosabb városai közé. De ha van legalább egy fél nap szabadidőnk, akár csak egy ebéd erejéig érdemes ellátogatni a Podgoricától 30 kilométerre nyugatra lévő Crnojevica folyó vidékére. Legfeljebb az ebédből néhány napos maradás lesz...
A Cetinje felé vezető útról a Balkán legnagyobb tava, az albán határon fekvő Skodrai-tó felé vesszük az irányt. Autó nélkül nehéz itt boldogulni, a helyi tömegközlekedés nem tér ki erre, a forgalom gyér, jó, ha félóránként bukkan föl egy kocsi. A hegyi szerpentin aljában a Crnojevica kanyarog, a partvidéke lápos, az ott lévő nyaralók közül sokat csak csónakkal lehet megközelíteni.
A helyi Dunakanyarban vagyunk, gazdag podgoricaiak üdülő- és horgászhelye ez, na meg azé a gyarapodó számú ír és orosz állampolgáré, akik itt vásároltak földet, házat, gondolva a jövőre. A szerbek közt is népszerű, a hírhedt Arkan nagyapja itt élt haláláig.
Ma már nehezen hihető, hogy a XV. században Rijeka Crnojevica volt Montenegró egyik legjelentősebb települése. Történt ugyanis, hogy a török hódítások elől ide helyezte át a székhelyét a zetai fejedelem, Ivan Crnojevic. Itt épült egykor az ország első gyógyszertára, és ugyanitt nyomtatták az első, cirill betűkkel íródott könyvet is. Mára már csak egy szellemhalászfalu maradt, a konzervgyár bezárt, a lakosság elköltözött a fővárosba, alig pár tucatnyi házának csak a töredékében van élet. A fekvését leszámítva a falucska egyetlen látnivalója a török időkből származó híd. Ehhez kapcsolódik az összes szolgáltatás, ami kimerül az étteremben és a mellette bérelhető kajakokban.
Amikkel aztán az egész folyóvidék bejárható egészen a Skodrai-tóig. Elsősorban ornitológusok paradicsoma ez, vagy háromszázféle madárfaj él ezen a tájon. Meg rengeteg halfaj. A falu melletti étteremben pisztrángot süt Koszta, a télen podgoricai közgazdász, nyáron crnojevicai szakács-halász-kocsmáros. Az alkarnyi pisztráng egy órája még a vízben volt, kisütve, bőséges körettel együtt hat euróba kerül.
Vacsora után csak átkelünk az úttesten, és bemászunk a patak melletti legelőre felvert sátrunkba. Az crnojevicai tartózkodásnak ugyanis alapfeltétele a sátor, főleg miután a falu egyetlen szálláshelye megtelt. Reggel aztán elkergetjük a sátorköteleket rágcsáló teheneket, megfürdünk a dermesztően hideg, de kristálytiszta patakban, és útra kelünk a Skodrai-tó és a nemzeti park többi csodája, és Albánia felé.
Montenegróba Horvátországon keresztül érdemes lemenni kocsival, vagy Belgrádból busszal vagy vonattal, a jegy 20 euróba kerül és 10-12 óra alatt érünk Podgoricába. Rijeka Crnojevicában megszállhatunk panzióban, de a vadkempingezés is teljesen elfogadott és biztonságos.
