Halszörnyek a sugárzó csernobili tavakban

Kijevben egy kiváló szállodát találtunk, igaz, méregdrága volt (éjszakánként és fejenként 220 euró), de a szolgáltatásaik megérték. A portás szerzett Csernobilba idegenvezetőt autóval, engedélyekkel és ami a legfontosabb, remek összeköttetésekkel. Mindez nem volt olcsó, de olyan rettenetesen drága sem, fejenként 1800 euró. Ebben volt egy egzotikus ebéd is, méghozzá a tiltott várostól, Pripjatytól néhány kilométerre. (Vászja, az idegenvezetőnk megnyugtatott, hogy az alapanyagok nem helyiek.)

Csernobiltól 30 kilométerre van az első ellenőrző pont. Itt alá kellett írnunk egy nyilatkozatot, miszerint saját felelősségünkre lépünk a szennyezett zónába, és mindig engedelmeskedünk a vezetőnknek. A később rendszeresen használt Geiger-Müller-számláló itt még csak 170 Bequerel (Bq) értéket mutatott, ami nem veszélyes. Később is csak egyszer lépte át a 200-250 Bq-t, ami nem túl hosszú ideig - állítólag egy napig - veszélytelen.

Ezeket az értékeket a műszert az autó ablakán kidugva mérte Vászja. Az útról letérve a talaj és a növényzet azonban többszörösen szennyezett. A legtöbbet utunk alatt a Vörös erdőben mértük. Ez az a hely, ahova a legtöbb radioaktív szennyezés hullott. A számláló erősen csiripelt, és 2300 Bq-t mutatott! Persze csak az autóból csodáltuk a valóban vörös holdbéli tájat.

A 15 kilométeres zóna határán ismét ellenőriztek. Aztán irány a reaktor és környéke! Maga az erőmű, a szarkofág valahogy nem tűnt ijesztőnek, sokkal inkább a halott táj. Az építmények és a rozsdás vastraverzek fölött az elmúlt huszonhárom év alatt a természet győzedelmeskedett. Mindent belep a gaz és rengeteg a liánszerű futónövény is. A növényeken nem láttuk a sugárzás hatását, bár Vászja mesélte, hogy pár évvel a robbanás után az elhagyott földeken 180 kilós sütőtökök, négykilós krumplik nőttek.

Szavait bizonyítandó elővett a csomagtartóból egy fél zsák kenyeret, és a reaktortól alig néhány száz méterre fekvő tóhoz vezetett. Egy roncshídnál álltunk meg. Ami ez után következett, az a horrorfilmbe illik. Vászja bedobott egy egykilós kenyeret a vízbe, amit egy ponty egyben (!!!) bekapott! A bődületes méretű, legalább két-két és fél méteres pontyok pillanatok alatt fölfalták a fél zsák veknit!

Pripjaty városában közel ötvenezren laktak, amikor a robbanás bekövetkezett. Mindenkinek ott kellett hagynia mindenét. A várost aztán "természetesen" többször is kifosztották. Kísérteties a kép. Az iskola tornaterméből nem hiányzik semmi, de középen a padlóból kinőtt egy fa. Tető csak imitt-amott van, mindent szétloptak. A tantermekben az asztalokon ott vannak a könyvek, füzetek, a táblán krétával írt félig megoldott algebrapélda. Kísértetváros. Pripjatyba harminc év múlva költözhetnek vissza. Már ha lesz még hova...

Csernobiltól távolabb is lepukkant városok sora következik. Ezekben már laknak, de nem költenek semmire, mert itt mindenki önkényes beköltöző. Viszont csak olyan autókat látni, amilyenek Nizzában, Monacóban járnak. Vászja szerint mindezt hitelből. Itt tudniillik nem divat a jövő...