Romanov-bál Amszterdamban
A két kiállítási terem egyikében vagy harminc korabeli ruhát viselő próbababa bókol a Romanovok trónja körül, mintha még a cárok szelleme is itt lebegne. Elképzelhetetlen gazdagság, ugyanakkor szigorú etikett jellemezte a cári udvart, a különbség szakadéknyi az arisztokrácia és a pórnép között.
A másik szárnyban egy valódi bálban találjuk magunkat. Aprólékosan hímzett, miniatűr rózsákkal díszített rózsaszín vagy éppen elefántcsontszín báli ruhák között forgolódunk, negyedóránként még a zene is felcsendül, s a falon levő cári, hercegi portrék is mintha életre kelnének.
Az asztalok kifogástalanul megterítve, porcelánokkal, kristálypoharakkal, csak az inasok hiányoznak, hogy felszolgálják a vacsorát. A kiállított ruhák között van az utolsó Romanov, II. Miklós két idősebb lányának, Olgának és Tatjánának egy-egy lenyűgöző ruhakölteménye is: a hercegkisasszonyokkal néhány évvel később a bolsevikok kivégzőosztaga végzett.
A kiállítottak tárgyak - több mint ezernyolcszáz darab - egyenesen Szentpétervárról érkeztek új otthonukba, az amszterdami Ermitázs múzeumba. Már maga a múzeum története is megér egy misét: a szentpétervári képtár igazgatója, Mihail Pjotrovszkij már a kilencvenes évek óta járta a világot, hogy fiókmúzeumot keressen az Ermitázsnak.
Péterváron ugyanis csupán a gyűjtemény öt százalékát (!) tudják bemutatni a közönségnek, a kincsek többi része raktárakban porosodik. Pjotrovszkij titkos terve, hogy az öt százalékot húszra tornázza fel, s aminek otthon nem találnak helyet, azt legalább külföldön láthassa a közönség.
1996-ban állítólag Ernst Veen, az amszterdami Nieuwe Kerk Múzeum igazgatója javasolta Pjotrovszkijnak az éppen üresen álló idősek otthonát, az Amstelhofot, mint a lehetséges "holland Ermitázst". Az 1680-as években épült masszív épület - amely kezdetben idős asszonyoknak, majd később férfiaknak adott otthont utolsó éveikben, és ebben a funkciójában egészen a hetvenes évekig működött - aprólékos munkával alakították át modern múzeummá. Valószínűleg maga Nagy Péter is elégedett lenne a helyválasztással és az eredménnyel, elvégre az orosz uralkodó szemében Amszterdam volt a korabeli Európa kulturális és technológiai fellegvára. E
rről a városról mintázta a későbbi Szentpétervárt is, Az oroszoknak ráadásul egy fillérjükbe sem került az új múzeum: az épületet a holland református egyház bocsátotta rendelkezésükre, az átalakítás 40 millió eurós költségét pedig holland lottóbevételekből és Amszterdam városi kasszájából állták. A cári udvarról szóló kiállítás január végéig látható, a hét minden napján reggel tíztől ötig (szerdán este nyolcig).
A tervek szerint ezt egy impresszionista-posztimpresszionista tárlat követi majd 2010-ben, A belépőjegyek meglehetősen borsosak, 15 eurót kóstálnak, ám nem mindennap hívják az embert egy valódi Romanov-bálba.
