Kávéért cserépkályha
Egy ehhez egészen hasonló kályha fennmaradt a kertészlakban is - odavitték ki a kastélyból a háború után - egyebek mellett ez igazolja, hogy a Dóczi úr által elmondott eredettörténet hiteles, és a kályha a gödöllői királyi rezidenciáról származik. E história szerint ugyanis egy orosz katonától, még a háború idején került a kályha Bagra, s onnan örökölte meg a közelmúltban Dóczi Imre, aki elhatározta, hogy visszaadja a kastélynak. A darabok szinte hiánytalanul megvannak, csak néhányat kell majd pótolni, s akkor lehet az egész kályhát restaurálva újraépíteni. Eredeti helyét ugyan nem tudják, de azt már igen, hogy a most felújítás alatt lévő Gizella- vagy Rudolf-szárnyba fog visszakerülni. A felajánlónak a köszönetkávén kívül egy örökös kastélybelépővel is honorálták példamutató nagylelkűségét.
Az eset szerencsére nem egyedi. Faludi Ildikó muzeológus munkatárs kérdésünkre elmondta, hogy több hasonló, becsületes visszaszolgáltatóval volt már dolguk. Így kerültek újra a kastélyba egy Ferenc József-monogramos, herendi étkészlet darabjai (más részei egyébként megmaradtak a kastélyban, s még akkor is használatban voltak, amikor az épületegyüttesben már szociális otthon működött). Hasonlóképp jutott vissza az egykori királyi ebédlőből származó, három támlás szék Szentesről.
Visszakaptak egy olvasókanapét is, amelyet egykor az árokból szedett össze a megőrzője, s a bútor fájába égetett koronás G betű árulta el a bútor származási helyét. A kastély munkatársai több gödöllői berendezési tárgyról tudnak még, amelynek visszatérését várják, akár adományozás, akár vásárlás révén: ismerik például egy tükrös asztalka és egy díszcsillár hollétét is.
A gödöllői jó példákat kiegészíthetjük egy nemrég történt vértesszentkereszti esettel is. Az itteni Árpád-kori templomrom néhány lába kélt kőeleme került vissza a helyére Nagyházi Csaba, az ismert budapesti galériatulajdonos révén, aki lapunknak elmondta: csere útján jutott a kövekhez. Úgy tervezte, vidéki háza kertjében fogja őket felállítani.
Utóbb azonban kiderült, hogy a faragványok a szentkereszti romoktól tűntek el. E felismerés után a két oszlopfőt és a hozzájuk tartozó talpkövet visszajuttatta származási helyére. Mint mondta: nem lett volna kellemes érzés együtt lakni velük úgy, hogy tudja, a tárgyak máshová tartoznak.
