Menekülés Margarita szigetére
A venezuelai Margarita szigetén az átlaghőmérséklet 35 fok körüli, és alig esik. Rengeteg a pálmafa és gyönyörűek a strandok. Az a lényeg, hogy ne hallgassunk a tanácsokra. A helybeliek ugyanis kikiáltották a legjobb beachnek azt a partszakaszt, ahol még David Hasselhoff is fuldokolna. A hullámok olyan nagyok, hogy a kisgyerekek nem tudnak rendesen fürdeni, de legalább néha moszatos a víz. Viszont nagyon hosszú a strand, tehát ideális terep a kókuszdió- és fagylaltárusoknak. Az igazán fantasztikus partokon a helyiek lubickolnak, ezeket érdemes felkeresni.
Ám a turizmusból van még mit tanulniuk a szigetlakóknak. A vízi vidámparkban fürödni nem lehet, csak megnézni az óriás csúszdát, a delfinárium épülete pedig leégett orosz laktanyához hasonlít. A delfint hozni kell, ha éppen nincsen nálunk, a show elmarad. Van viszont rozsdás óriáskerék, ezzel vigasztalódhatnak a látogatók. A taxikban és az üdülőhelyek egy részén a számla mértékét becsléssel és alkuval állapítják meg. Az autók többsége 15-20 éves hatalmas amerikai kocsi. Csoda, hogy még nem mentek tönkre a floridai roncstelepek, mert a venézek odaállnak a bejáratokhoz, és felárért megveszik a megsemmisítésre szánt autót, hogy azután hajóval hazahozzák. Állítólag errefelé működik autó-összeszerelő üzem is, de olybá tűnik, mintha eleve roncsokat raknának össze. De legalább nem kell letekerni az ablakot, ha friss levegőre vágyunk, mert úgyis lyukas a kocsi alja. A szigeten a legjobban a taxisok és az ügyvédek keresnek. A benzin 35 forint literenként, hiszen rengeteg itt az olajkút, ám a taxifuvardíjak ugyanakkorák, mint Magyarországon.
Tartózkodásunk harmadik napján megpróbáltunk pénzt szerezni. A helyi bolivár ugyanis nélkülözhetetlen, mert a dollárt mindig felfelé kerekítik. Tizenöt kilométeres autózás után megleltük az első bankot, csakhogy éppen kedd volt. Ilyenkor sajnos nincsen pénz az automatában, csak betenni lehet - mosolygott derűsen a géppisztolyos biztonsági őr. Szerdán még mindig ez volt a helyzet, de bizakodtunk. Csütörtökön aztán 30 kilométerrel odébb megtaláltuk a másik bankautomatát. A rozsda már majdnem teljesen szétrágta, és valami rágcsáló lakott alatta. Nem zavarhatták túl sokat, mert az ember közeledtével nem szaladt el. De pénzt ő sem adott. A legnagyobb város legnagyobb bevásárlóközpontjában végül sikerrel jártunk. Pár órás sorban állás, és már retteghettek is a shopping city boltjai. A legtöbb áru kínai, a legmenőbb márka a Versage és a BASS (helyi találmány). A helybeliek imádnak vásárolni. Ha pénzhez jutnak, azt azonnal elköltik. Az átlagkereset 40 000 forintnak megfelelő bolivár, de sokaknak egyéb jövedelmük is akad. Az üzletközpontban hallunk először magyar szót. Erzsébet második világháborúban kimenekült magyarok leszármazottja. Amíg beszélgetünk, kilopják az autójából a kislányának a babakocsiját és a gyerek piszkos pelenkáját.
A szigeten nagyon sok külföldi menekült él. A hivatalnokok elnézők, és mindent el lehet náluk intézni. A negyedik nap egy osztrák vendéglős bécsi szeletét vacsorázzuk. Nagyon örül nekünk, mi pestiek vagyunk, ő meg bécsújhelyi, majdnem rokon. Elmondása szerint üzleti ügyek miatt költözött ide. Hozott magával egy kis pénzt is, úgyhogy éttermet nyitott. A pincér német katonaszökevény, itt aztán Piszkos Fred és Fülig Jimmy otthon érezné magát. Egy új útlevél 160 000 forintnak megfelelő összegbe kerül. Lehet venni jogosítványt is, de felesleges, mert úgysem kéri senki. Az itt élő európai-aknak az első évük 5-6 millió forintba kerül, ha hirtelen kell hazájukból távozniuk. Ha nem, akkor minden jóval olcsóbb. Ebédeltünk orosz vállalkozónál is, aki otthon az aranyüzletben volt érdekelt. Végül a melegebb éghajlatot választotta. A venezuelai Margarita szigetét.
