Diszkótúra
Érdekes, hogy Kubában a legtöbb helyen modern nyugati zene szól. A fiatalok nem a helyi világhírű spanyol nyelvű dalokat kedvelik, hanem a New York-i rapperek világa tetszik nekik. Túlzott romantikát nem érdemes keresni, ahhoz inkább a naplementét kell megnézni. Vagy igaz szerelemre gyúlni egy kubai iránt.
A Kuba szigetének déli részén fekvő települést a hagyományos turizmus híveinek eszük ágába ne jusson felkeresni. Jagüey Grandén nincsenek látványos hegyek, hatalmas plazák, a tengerparttól se várjanak csodát. Ami miatt érdemes ide ellátogatni, az az utánozhatatlan, igazi kubai hangulat. Mivel a televízióban csak két csatornát tudnak nézni, azon is általában politikai műsorok mennek, ezért a közösségi élet színtere a városka központja, az éjjel-nappal nyitva tartó Rumbas büfé. Már lehet kapni néhány nyugati terméket is, konvertibilis pesóért akár kólához is juthatnak a helybeliek. Mégis inkább a helyi rum fogy, a mulatsághoz ez is fontos. Az emberek esténként itt beszélgetnek, szórakoznak, nevetgélnek, táncolnak hajnalig. Az itt élők nem gazdagok, a fizetés átszámítva háromezer forint havonta, de egy kis ügyeskedéssel akár tíz-tizenötezer forintnyit is össze lehet szedni. Ez persze a magyar olvasók számára dermesztő adat lehet, de ne feledjék, fűteni nem kell, a globalizáció termékei pedig amúgy sem kaphatók.
Jagüey Grande egyik lakótelepén az ismerőseinket kerestük fel. Öt évvel ezelőtt még csak egy fekete-fehér tévéjük volt, ma már színes a készülék, és beszereztek egy videót is. Minderre persze nem a fizetésből tellett, hanem abból, hogy az egyik családtag Varaderóban, a turistaparadicsomban dolgozik. A videokazetta kicsit sercegett, kicsit fodrozódott, de a rapénekes öltözéke tisztán látszott. Mint kiderült, az ebben
a családban élő fiatalok az amerikai rap-sztárokat tekintik példaképüknek, és rájuk szeretnének hasonlítani. Ezt egyébként nagyon sok szórakozóhelyen is megfigyeltük: az amerikai zene legyőzi a hagyományost.
A lakótelepi közösség élete még mindig ugyanolyan fantasztikusan nyitott, mint öt évvel ezelőtt. A lakásajtókat nem zárják, csak egy kis kampó védi a bejáratot. Tanúja voltam, amikor a szomszéd házból egy járni alig tudó kisgyerek áttotyogott abba a lakásba, ahol mi tartózkodtunk. A lányok, asszonyok dédelgették, megszoptatták a kicsit, akiért egy óra múlva jelentkezett az anyukája. Néhány perc múlva egy másik lakásból jött át egy vendég, aki szó nélkül elvitte az előttünk lévő pizzát. Ez természetes, hiszen éhes volt. Amikor házigazdáink szivarra akartak gyújtani, és nem volt gyufa a lakásban, átmentek a szomszédba és kopogás nélkül bementek a kisszobába, és elhozták az öngyújtót.
Feledhetetlen videós élményünk után kimentünk az erkélyre, ahol házigazdáink ordítozva beszélgettek a szomszéd tömb lakóival. Olyan volt az egész, mint egy népgyűlés. Mi látogatóként mindennek leginkább a romantikáját éreztük, és tetszett nekünk az, hogy az oktatás magas színvonala miatt csaknem mindenki tud valami érdekeset Magyarországról. A kubaiak közül azonban sokan jobb anyagi körülményekre, gazdagságra vágynak.
A kubai nyaralás sokáig olyan volt, mintha egy időutazás részesei lennénk. Bár már látszik a változás, de az autók egy része még az 1950-es években készült, de használják még Al Capone limuzinjait is, pedig azok lassan nyolcvanévesek. Vannak még a szovjet támogatás eredményeképpen ideszállított Kamaz teherautók, és a kubai csúcstechnika vívmánya, a hatajtós Zsiguli limuzin is repeszt az utakon. Ha egy öreg Chevroletnek elkezd rohadni a hátulja, akkor keresnek egy olyan Fordot, amelynek az eleje kezdett el rohadni, középen összehegesztik, és kész a fele Ford, fele Chevrolet autó. A recept megismételhető Cadillac felhasználásával is. A forradalom kezdete (1959) óta új autót alig hoztak be, főleg az amerikai embargó miatt, bár az utóbbi időben a franciák már elküldtek néhány szállítmányt. Ha valami gond van egy kocsival, az a kubaiaknak olyan fejtörést okoz, mintha aranyat kellene csinálniuk ólomból. Egy defektes kerék kicserélése óriási probléma, nekünk is fél napot kellett várnunk, mire megoldottuk egy hajógyár vulkanizáló műhelyében. Persze a turisták többsége igazából sohasem érzi át ezeket a problémákat, a vendégeket igyekeznek hermetikusan elzárni a kubai való világtól.
A leghíresebb üdülőparadicsom Varadero. Itt minden hiánycikk kapható, akárcsak annak idején Magyarországon az Intertourist üzletekben. Természetesen konvertibilis pesóval kell fizetni, kubai pesót turistáknak nem is adnak. A Varadero-félszigetre kubaiak csak kivételes esetben jutnak el. Ha valaki szállodában dolgozik, az óriási kiváltság, az egész család szeme fénye lesz az illető, aki mindig tud hozni a rokonságnak menő szappant és márkás parfümöt. Alapos ellenőrzés után bejutva Varadero elkápráztatja az idelátogatókat: itt van a világ egyik legszebb strandja, a négy-öt csillagos szállodák egymást érik, az úszómedencék pompásak. A legtöbb német és francia itt tölti a szabadságát, mert a fürdőszoba makulátlan, mindig van víz és villany, és megvásárolható sok-sok globalizációs termék. De gyorséttermek persze nincsenek.
