Élhet-e a boldogság barlanglakásban?
Ma is szép számmal érkeznek látogatók a budafoki emlékmúzeumba. A barlanglakásokból mára csupán egy maradt - néhai Tóth Győzőné és albérlőinek lakhelye, az egykori lakók eredeti bútoraival és tárgyaival berendezve -, a többit betemették, lakhatatlanná tették. Ez az egy is szemlátomást az enyészettel harcol, s bár kétszer is próbálták helyrehozni - legutóbb Appel Péter tanár úr és diákjainak segítségével 1998-ban -, nagyon ráférne egy újabb állagmegóvás. Eleinte sokan regényesnek, rendkívülinek tartották a barlanglakók életét, akik pedig kényszerűségből leltek rá lakhatásuk különleges módszerrel való megoldására. Szőlőművelő munkások és kőfejtők mi mást is választottak volna, mint a legifjabb tengeri kövületből, a milliárdnyi szívkagylóból egybeforrt, könnyen vágható és formázható mészkőből kialakítható, olcsó barlangokat. 1833-ban már 7-8 száz ember lakott itt. Az 1790-ben a Duna mentén utazgató Franz Jenne sem hagyta szó nélkül a pest-budai építkezésekhez szükséges követ bányászó, a sziklafal üregeiben lakó bányászcsaládok életét, ezt azonban nem találta elborzasztónak, inkább az előnyeit ecsetelte: télen meleg, nyáron hűsít az ilyen lakás. Habsburg József főherceg, a későbbi nádor 1792-ben, Ferenc bátyja koronázása után látogatta meg a különös hírnévre szert tett környéket, s útinaplójában a barlangokról hangulatos képet festett. Rómer Flóris 1868-ban a barlangokról készített régészeti összefoglalójában azt írja: "Valóban érdemes ezen XIX. századbeli troglodytákat felkeresni, és meggyőzödni arról, hogy ily primitív és nemcsak olcsó (körülbelül négyszáz forintért kapható), hanem örökké tartó házban is boldog lehet az ember - ha sorsával elégedett...".
A képviselő-testület korántsem volt ilyen lelkes, 1897-ben határozatban tiltotta meg az újabb lakások kialakítását, a folyamatot azonban nem lehetett megállítani. Egy 1911-ben keltezett minisztériumi szakbizottsági jelentés szerint: "a legutóbbi népszámlálás alapján a községben összeíratott 1356 lakóház, ezek közül sziklaház 329, melyekben 636 lakás találtatott, 2698 lakóval. A lakosságnak 24,39 százaléka barlanglakó. Bármely fertőző betegség oly erős gyökeret ver ezen barlanglakásokban, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel sem pusztítható ki". A riasztó adatok ellenére 1927-ig csak tizenhárom barlanglakást tudtak felszámolni. Az idegenforgalmi látványosságként kezelt lakókról tankönyveikből már a külföldi iskolás gyerekek is tudták, hogy a szépen fejlődő világváros szomszédságában, négy-öt méterrel a föld alatt, utcanévtáblákkal és házszámokkal jelölt barlangokban tisztes mesteremberek ingyenebédre szoruló utódai élnek.
A barlanglakásokat a 60-as években számolták fel. 1966-ra csak a Tóth Győzőné és bérlői által fél évszázadig használt barlanggóc maradt meg, mementóul.
Info
A Barlanglakás Emlékmúzeum előzetes bejelentkezés után tekinthető meg. Szigeti László gondnokkal lehet időpontot egyeztetni a 06 (30) 971-7387-es telefonszámon.
