Csöcsös korsók Mezőtúron
De nem önmagában ezért a címért a kölcsönzés. Ennél fontosabb ok: riportjában Móricz föltette a kérdést, miért nincs a városban múzeuma az országszerte ismert helyi mesterek munkáinak - e kérdés indítéka az volt, hogy a településről írni akarván annak akkori legnevesebb fiához, a hazai és nemzetközi elismerések garmadájával övezett Badár Balázsnak, az ő szavával "cserépcsoda-korsók" alkotójának műhelyébe vitt az útja.
Múzeum azonban nem lett Túron egészen 1983-ig. És utána is még két évtizednek kellett eltelnie, hogy végleges otthonukba, az 1821-ben épült, ma leginkább Bolváry-kúriaként emlegetett hófehér épületbe költözhessenek a szebbnél szebb és hasznosabbnál hasznosabb darabok, egyebeken kívül a Móricz-írásban szereplő csöcsös korsók.
A helyi korsósokról - fazekas helyett inkább így nevezték magukat az agyag mesterei - több száz esztendeje vannak írásos adatok. De a felszín alatt jókora agyagkincset rejtő környéken - amint az a Túri Fazekas Múzeum (Bajcsy-Zsilinszky út 41.) állandó kiállításán látható - találtak már nyolcezer esztendős, korong nélkül, puszta kézzel formált cserépedényeket is. A bemutatott tárgyak zöme, persze, a legutóbbi kétszáz évből való.
Az intézmény vezetője, Pusztai Zsolt a mezőtúri mesterek első munkái közül az aratókorsókat tartja a legjellemzőbbeknek. Ezek mázatlanok voltak, hogy "anyagukban szellőzhessenek", és így a legnagyobb kánikulában is hűs maradjon bennük a víz. A korsósok az edény fülét egy hegyes pálcikával, a szutyogtatóval csővé lyukasztották, a felső részre agyagcsecset nyomtak, abból szívhatták a vizet a szomjazók.
De van a tárlókban sok-sok más is: alacsony hőfokon égetett fekete, szögletes gyertyamártó edényektől a terrakotta színű csirkeitatón vagy az Arad melletti Dudon bányászott élénksárga agyaggal színezett korsókon keresztül a kétszer égetett, mázas, karcolással és írókázással gazdagon díszített tányérokig, butellákig, napjainkban készült mezőtúri vagy a városhoz bármilyen formában kötődő művészek dísztárgyaiig.
Közülük a leghíresebbek Badár Balázs (1855-1939) munkái. A szobrászokéval vetekedő formálókészséggel robbant be a túri korsósok aranykorába, a XIX. század utolsó harmadába. Pusztai szerint egyebeken kívül annak köszönhetően, hogy felismerte: a gyári tömegárukkal és a zománcos fémárukkal az addig megszokott "parasztfazekas" termékek aligha versenyezhetnek. Ezért briliáns agyagozó képességét és remek rajztudását kihasználva a már nemcsak a hasznosságot, hanem az esztétikumot is kereső parasztpolgári és polgári igényeknek megfelelő tárgyakat, elsősorban mívesen karcolt-rajzolt, olykor áttört fülű, "koronás szájú" korsókat, vázákat alkotott.
Badár munkáit nemcsak a múzeumban láthatják az érdeklődők. Lányának, Erzsébetnek a hajdani házában (Sugár út 28., belépődíj 100, gyerekeknek és nyugdíjasoknak 50 forint) emlékszoba őrzi a mesternek és a család a szakmát szintén jelesen művelő más tagjainak alkotásait. Ugyanott van Badár Erzsébet hajdani műhelye is régi korongokkal, festékőrlő kézimalommal és kemencével, amibe a korsósoknak derékig bele kellett állniuk, hogy szakszerűen rakják be az égetésre váró darabokat. És ez a műhely ma is él és látogatható: Derecskei Magdolna készít benne - igaz, korongját már gép hajtja, és elektromos kemencében éget - hagyományos és a mai keresletnek megfelelő tárgyakat.
És akinek ennyi látnivaló sem elég: a hajdani zsinagógából átalakított Városi Galériában (Múzeum tér 1.) augusztus elejéig tart nyitva a mai főző- és sütőedényeket, terítékeket bemutató XI. Alföldi Fazekas Triennálé.
Info
Nyitva tartás: keddtől vasárnapig 10-12 és 15-17 óráig.
Jegyárak: 260 forint, diákoknak és nyugdíjasoknak 130 forint.
A múzeumot mozgássérültek is bejárhatják.
