Vadászbárd, nyúlbefogás, és egy motorfűrész
A Szalajka-völgyi Erdészeti Múzeum 1985-ben nyílt meg, a hajdani erőmérnök, Király Lajos házában. Az épületnek a tizenkilencedik században nevezetes lakója is volt: Fazola Henrik - akinek többek között az egri megyeházánál látható gyönyörű kovácsoltvas kaput is köszönhetjük - innen intézte a szilvásváradi vasbányászat ügyeit, amikor a településen tartózkodott. A ház sokáig üresen állt, majd a helyi erdőgazdaság, a Mezőgazdasági Múzeum és a Műemlékvédelmi Hivatal öszszefogásával hozták rendbe, s telepítették ide a jövőre negyedszázados évfordulóját ünneplő erdészeti múzeumot.
A földszinten mintha megállt volna az idő: faragott íróasztal, bronz nehezék, vonalzók, egy ma is működő ingaóra, puskák és vadászszék - az erdőgondnoki iroda úgy néz ki, mintha használója épp csak kis időre hagyta volna üresen, amíg utánanéz favágóinak. Korabeli térképek, iratok, műszerek, személyi okmányok visznek közelebb egy akkurátus ember, Király Lajos erdőmérnök életéhez, s kicsit talán a szokásaihoz is.
Az emeleten XVIII. századi vadászati témájú német grafikák, s híres erdészek portréi fogadnak. A csemetetermelés, erdőfelújítás, fafeldolgozás rejtelmeibe szerszámok és leírások vezetnek el, de a nyúlbefogás módozatait például egy terepasztalon is nyomon követhetjük - ez főként a gyerekeknek okoz különleges élményt. Az egyik teremnek szinte az egész falát fűrészek foglalják el: a különféle fogazatú, és méretű pengék más-más munkafolyamatra alkalmasak. A vadászati gyűjtemény egyik ritka darabja a Mátrában talált Árpád-kori vadászbárd, de impozáns látványt nyújt, s a kisebbeket is jó időre leköti a Bükk állat- és növényvilágát bemutató tárlat is. A kitömött nagyvadak, kisragadozók, madarak, rágcsálók közelebbről is tanulmányozhatók itt.
Igazi kuriózumnak számít az a magyar gyártmányú motorfűrész is, amelynek helyet adott a múzeum. Azért is különleges ez a darab, mert Magyarországon a hazai fejlesztésű motorfűrészgyártás sosem jutott el a valódi tömegcikktermelésig. Az ötvenes évek elején a honvédség rendelt motorfűrészt a Kismotor- és Gépgyártól, ahol tíz példány el is készült a kétszemélyes szerszámból. Amikor kipróbálták a tartását kényelmetlennek, a lemezét gyengének ítélték, s balesetveszélyesnek tartották a gépet. Így a hazai faipar megmaradt a jól bevált akkori csehszlovák MRP típusoknál. A múzeum azonban - amelyik tavaly vette fel nemrég visszavonult, közel kilencvenéves hajdani vezetője, Zilahy Aladár erdőmérnök nevét - őrzi a magyar motorfűrészt. Igaz, hogy nem kicsi, sárga és savanyú, mint a magyar narancs, de azért róla is elmondhatjuk a Tanú című film szállóigévé vált mondását: legalább a miénk.
