Az osztrák Dunakanyar
A bal parton Willendorf (igen, száz éve itt találta meg Szombathy József régész a huszonhatezer éves mészkőből faragott Vénusz szobrocskát), aztán Spitz, Dürnstein és Krems városa, a jobb parton a (máig magántulajdonban lévő) schönbüheli kastély, Aggstein várának fenséges romjai (a XV. században egy Jörg Scheck vom Wald nevű rablólovag láncot feszíttetett ki a Duna fölé, s így kötelezte vámfizetésre a hajósokat), Arnsdorf és a római kori Mautern (ma az ínyencek Mekkája, itt található ugyanis a két Michelin-csillagos Landhaus Bacher, Ausztria egyik kulináris szentélye vidék két "végvára" két bencés kolostor, nyugaton Európa legnagyobb barokk kolostora, a melki apátság, "az osztrák Pannonhalma", keleten a 11. században alapított gótikus-barokk Göttweig, amit "osztrák Montecassino"-ként is emlegetnek. Az elmélyülés két egyházi fellegvára között azonban nagyon is evilági örömöket kínál Wachau. Itt még fürdeni lehet a Dunában, a Heurigerek (tipikus osztrák kiskocsmák) világhírű zöldveltelinit és rizlinget kínálnak, az éttermi kínálatban megtalálhatók a friss (!) dunai halak, se vége se hossza a romantikus kerékpárutaknak. Elrettentő példaként emlegetik, hogy a nyolcvanas évek elején megalomániás politikusok Bős-Nagymaros méretű víztározót "álmodtak" ide, s csak a vincellérek, parasztok, művészek elkeseredett (sokszor tettlegességig fajuló) ellenállása hiúsította meg a sztálini projektet. Nem véletlen tehát, hogy az UNESCO 2000-ben a világörökség részének nyilvánította ezt az alig harminchat kilométeres völgyszorost, s a hozzá tartozó erdőket. Azaz: az alsó-ausztriai Wachau egész vidékét. Az indok: "a folyó, a hegy és a történelem különös harmóniája".
S főként Krems építészeti és kulturális emlékei. A reneszánsz városháza, a késő-középkori céhházak, az érintetlen óváros. Amúgy Krems városa valójában három településből áll: a Duna folyása iránt haladva először következik Stein, aztán az Und nevű falu és végül Krems. Mintha az itt élők már ötszáz éve gondoltak volna a magyar útikönyvekre, melyekben mindben szerepel az alábbi (kezdő németeseknek való) "szóvicc": Krems Und Stein sind drei Stadte.
A régió jelképe azonban mégis Dürstein városa. A kéken csillogó XV. századi barokk templomtorony felett a komor várrom, ahol a Szentföldről hazatérő Oroszlánszívű Richárd raboskodott. Itt forgatták a legtöbb romantikus osztrák játékfilmet (itt dobogtatta meg Ferenc József kőszívét Sissi, alias, Romy Schneider), s innen indult világhódító útjára Richard Strauss operájának, A rózsalovagnak filmváltozata is, amelynél talán csak a dürnsteini várból elénk táruló alkonyi folyópanoráma tűnik olvadozóbbnak. Csakhogy a természet soha nem lehet giccses.
Ami nem mondható el néhány osztrák filmrendezőről.
Wachaut a legkényelmesebb a vízről felfedezni, Melktől Kremsig (és vissza) áprilistól októberig közlekednek a hajójáratok (12-19 euró).
Május közepétől július végéig minden a sárgabarackról szól: az éttermek a híres barackos gombócot, (Marillenknödel), a vincellérek a snapszot, a kertészek a kajszilevet kínálják.
