Két vállon a birkózás?

„A birkózás, ez az emberiséggel egyidős sportág annak is köszönhette fennmaradását és örökös megújulását, hogy mindig kereste, s meg is találta a helyét a világban, a különböző korokban” – írja elnöki köszöntőjében dr. Hegedüs Csaba a Magyar Birkózó Szövetség honlapján. „Mr. Tus”, a századik magyar olimpiai aranyérem tulajdonosa aligha gondolta volna, hogy szavai egyszer még szomorúan aktuálissá válhatnak. Mert tegnap délelőtt óta valószínűsíthető: az ősi sportág a jövőben a legkevésbé sem találja majd a helyét a világban...

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága úgy határozott: a 2020-as ötkarikás menüből a birkózást jelöli meg törlendő programpontként. Noha a testület május végén, Szentpéterváron elvben még visszahelyezheti a műsorba a tradicionális sportágat, ez nem lenne életszerű, így alig-alig van rá esély. S amennyiben a NOB szeptemberi, Buenos Aires-i közgyűlése is megerősíti a verdiktet, az idehaza különös becsben tartott ágazat helyett a hét új pályázó – a vusu sportos változata, a sportmászás, a görkorcsolya, a fallabda, a karate, a wakeboard, valamint a 2008 óta a programban nem szereplő, ezúttal közösen jelentkező baseball és softball – valamelyike foglalhatja el a „karfiolfülűek” helyét. A döntést meghozó grémium egyébként a NOB programbizottságának jelentését vette figyelembe; ez utóbbi harminckilenc szempont szerint értékelte az olimpiai sportágakat. Egyebek mellett a népszerűséget, a versenyek látogatottságát és nézettségét, továbbá a sportág kiterjedtségét vizsgálta.

A hír nemcsak a 180 tagországot számláló nemzetközi szövetséget, illetve az ötezer igazolt versenyzővel büszkélkedő hazai ernyőszervezetet sokkolta, hanem – túlzás nélkül – az egész sportvilágot. Hiszen a birkózás maga a sporttörténelem: szerepelt az ókori olimpiák műsorán is, s az 1896-os athéni játékok (azaz a kezdetek) óta résztvevője az újkori ötkarikás eseményeknek. De talán ennél is fontosabb adalék: tavaly, Londonban mindvégig telt házat vonzott a sportág, amelyet hetvenegy nemzet versenyzői képviseltek.

Ha az imént azt írtuk, a birkózás maga a sporttörténelem, akkor ezt a mondatot kiegészíthetjük azzal: a birkózás egyben a magyar sporttörténelem külön fejezete is. Százöt esztendeje – szintén a brit fővárosban – Weisz Richárd szerezte az első magyar birkózó olimpiai bajnoki címet, Hegedüs négy évtizede aratta a már emlegetett centenáriumi győzelmet, míg kilenc éve Athénban Majoros István a legutóbbit. (Már majdnem hozzátettük: ha Rióban nem sikerülne nyerni, az utolsót...)

Az összesen 19 olimpiai, 25 vb- és 55 Eb-aranyérem (vagyis a világversenyeken elért 99 első helyezés) önmagában jelzi, mit veszítene a hazai sportélet a birkózás parkolópályára állításával, ám a kép a prognózisnál is lesújtóbb, ha meghallgatjuk, miképpen kommentálják a döntést a sportág neves alakjai. Dr. Hegedüs Csaba – micsoda fintora a sorsnak! – éppen a nemzetközi szövetség indiai tanácskozására tartott, amikor a hír napvilágot látott, így az Istvánmezei úti bázison a korábbi Európa-bajnok Gáspár Tamás főtitkár kezéhez ragadt a telefon.

– Folyamatosan hívnak, de mindenkinek ugyanazt mondom: megdöbbenéssel és értetlenül állok a NOB döntése előtt, hiszen semmiféle előjele nem volt annak, hogy bajba kerülhet a sportág. Biztonságban éreztük magunkat, és nem valamiféle kincstári optimizmus miatt, hanem azért, mert a birkózás népszerűbb, mint valaha, majdnem annyi tagországunk van, mint az egész NOB-nak, és a szabálymódosítások nyomán már az a vád sem érhet bennünket, hogy unalmasak lennének a versenyeink. Egyelőre nem vagyok hajlandó belegondolni abba, hogy mi történik, ha a mostani javaslatból végleges határozat lesz.

...Hegedüs Csaba, és az ő nyakában Majoros István
...Hegedüs Csaba, és az ő nyakában Majoros István

Egyszerű ajánlásnak tekintem a keddi fölvetést, amelynek visszavonását a hátralévő hónapokban elérheti az Euró pában, Ázsiában és Amerikában is rendkívül befolyásos birkózólobbi.

Gáspár – Szabó Bence MOB-főtitkárral egyetemben – annak ellenére bizakodó, hogy a végrehajtó bizottság ajánlásaira a legritkább esetben mond nemet a közgyűlés.

– Ez így igaz – ismeri el –, de hasonlóan goromba döntésre eddig nem is volt példa a testület praxisában. Nincs lefutva a meccs. A miénk a legnagyobb hagyományú sportágak egyike; lehetetlen, hogy kivégezzék.

Az olimpiai, világ- és négyszeres Európa-bajnok Kocsis Ferenc szintén a végletekig letört. Azt mondja, amikor először fölhívták a hírrel, úgy hitte, szórakoznak vele.

– Biztos voltam benne, hogy kacsa az egész, de most már tudom, véresen komoly a helyzet. A legszomorúbb az egészben az, hogy ha bekövetkezik a tragédia, az nem pusztán átmeneti veszteségekkel járhat, hanem a birkózás halálát jelentheti. Az a sportág, amely nem szerepel az olimpián, valójában alig-alig létezik. Az utánpótlásunk elfogyhat, mert a gyerekeiknek valamelyik küzdősportot kiszemelő szülők nyilván nem bennünket választanak majd.

Mélységesen csalódott Lőrincz Tamás is.

– A legszívesebben csak káromkodnék. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ez az ősi sportág, amely az újkori olimpiák kezdete óta helyet kap a programban, eltűnjön a műsorból – mondja a Londonban ezüstérmes, Európa-bajnok versenyző, majd zaklatottan teszi hozzá: – Elképesztő, hogy a sosem hallott vusu, a görkorcsolya vagy a wakeboard szóba kerül, s a birkózás eltávolítása egyáltalán eszükbe jut azoknak, akik az olimpiai mozgalomban dolgoznak.

A huszonhat éves sportoló megemlíti azt is: – Iránban ötmillió igazolt birkózót tartanak nyilván, az Egyesült Államokban további egymilliót, ennek tükrében még kevésbé értem a javaslatot. Ha mégis bekövetkezik az, amitől tartunk, akkor húsz év múlva senki nem emlékszik már arra a sportágra, amely az olimpia szimbólumainak egyike volt.

Dénes Ferenc sportközgazdásztól azt kérdeztük: véleménye szerint milyen következményekkel járhat a sportágra nézve, ha kikerül az ötkarikás programból?

– Súlyosakkal, ám azzal nem értek egyet, hogy a változás egyúttal a véget is jelentené. A gyerekek szeretik a birkózást, amelyet több országban nemzeti sportágként tartanak számon. Így biztosra veszem, hogy életben marad. Az viszont tény, hogy sok régióban nehéz helyzetbe kerülne a sportág, mert legitimitását legfőképpen az olimpiai szereplés adja, mivel a két ötkarikás verseny közötti időszak lényegében csupán felkészülési periódus a nagy eseményre.

A szakember hozzáteszi, hogy meglepte a döntés, bár nem ismeri a jelentést, amelynek alapján a végrehajtó bizottság meghozta a határozatot.

– Ezzel együtt el kell fogadnunk, hogy a világ nem a magyar sport vagy az európai hagyományok körül forog. Az olimpia ma már szórakoztatóipari termék, s amíg mi abszurdnak tartjuk például a görkorcsolya programba illesztését, el tudom képzelni, hogy az Atlanti-óceán túloldalán egészen más véleményen vannak. Sőt: ott alighanem a cheerleaderek vetélkedését is méltónak tartanák a megjelenésre. Akár tetszik, akár nem: a látványosság, a média vonzereje, az érthetőség mind nagyobb súllyal esik latba, s nem biztos, hogy a folytonos szabálymódosítások javítottak a birkózás pozícióján. Mindettől függetlenül persze lesújtó a határozat, amely miatt magyar sportrajongókként mindannyian csalódottak vagyunk.

Magyar sikertörténet kilencvenkilenc fejezetben

OLIMPIAI BAJNOKOK (19) 1908 (London): Weisz Richárd 1928 (Amszterdam): Keresztes Lajos 1936 (Berlin): Lőrincz Márton, Zombori Ödön, Kárpáti Károly 1948 (London): Bóbis Gyula 1952 (Helsinki): Hódos Imre, Szilvásy Miklós 1964 (Tokió): Polyák Imre, Kozma István 1968 (Mexikóváros): Kozma István, Varga János 1972 (München): Hegedüs Csaba 1980 (Moszkva): Kocsis Ferenc, Növényi Norbert 1988 (Szöul): Sike András 1992 (Barcelona): Farkas Péter, Repka Attila 2004 (Athén): Majoros István

VILÁGBAJNOKOK (25) 1950 (Stockholm): Gál József 1955 (Karlsruhe): Polyák Imre 1958 (Budapest): Polyák Imre 1961 (Jokohama): Gurics György 1962 (Toledo): Polyák Imre, Kozma István 1963 (Helsingborg): Varga János 1966 (Toledo): Kozma István 1967 (Bukarest): Sillai László, Kozma István 1970 (Edmonton): Varga János 1971 (Szófia): Hegedüs Csaba 1977 (Göteborg): Réczi László 1979 (San Diego): Rácz Lajos, Tóth István, Kocsis Ferenc, Kovács István 1981 (Oslo): Tóth István 1986 (Budapest): Komáromi Tibor, Gáspár Tamás 1987 (Clermont): Komáromi Tibor 1989 (Martigny): Komáromi Tibor 1990 (Róma): Farkas Péter 1991 (Várna): Farkas Péter 2009 (Herning): Kiss Balázs

EURÓPA BAJNOKOK (55) 1911 (Budapest): Márton Károly, Grozescu Mihály 1925 (Milánó): Magyar Armand, Németh Jenő, Keresztes Lajos 1927 (Budapest): Papp László, Badó Rajmund 1929 (Dortmund): Tunyogi József 1930 (Brüsszel): Tasnádi József, Kárpáti Károly 1931 (Budapest): Zombori Ödön, Tunyogi József 1933 (Párizs): Zombori Ödön, Tóth Ferenc, Papp László (kötöttfogás) 1933 (Helsinki): Zombori Ödön (szabadfogás) 1934 (Stockholm): Lőrincz Márton 1935 (Brüsszel): Kárpáti Károly, Virág-Ébner Ede 1937 (München): Tóth Ferenc 1946 (Stockholm): Bencze Lajos 1967 (Minszk): Varga János, Kiss Ferenc, Kozma István 1968 (Västeras): Kiss Ferenc 1970 (Berlin): Varga János 1975 (Ludwigshafen): Rovnyai János 1976 (Leningrád): Hegedüs Csaba, Gál Henrik 1977 (Bursa): Rácz Lajos, Hegedüs Csaba 1978 (Szófia): Kocsis Ferenc 1979 (Bukarest): Kocsis Ferenc 1981 (Göteborg): Kocsis Ferenc 1982 (Várna): Bíró László 1983 (Budapest): Rácz Lajos, Kocsis Ferenc, Balla József 1984 (Jönköping): Gáspár Tamás 1986 (Athén): Sípos Árpád, Komáromi Tibor 1988 (Kolbotn): Bódi Jenő, Repka Attila 1989 (Oulu): Repka Attila 1991 (Aschaffenburg): Faragó József, Farkas Péter 1994 (Athén): Repka Attila 1996 (Budapest): Repka Attila 2000 (Moszkva): Majoros István 2001 (Isztambul): Deák Bárdos Mihály, Bánkuti Zsolt 2002 (Baku): Ritter Árpád 2003 (Riga): Ritter Árpád 2006 (Moszkva): Lőrincz Tamás 2008 (Tampere): Bácsi Péter

...Hegedüs Csaba, és az ő nyakában Majoros István
...Hegedüs Csaba, és az ő nyakában Majoros István
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.