Méltóságteljes emlékmenet után győzött a Veszprém

Több ezren gyűltek össze a veszprémi Óváros téren, hogy felvonuljanak Marian Cozma emlékmenetében. A szurkolók méltóságteljesen, csendben vonultak a sportcsarnokhoz, ahol az MKB Veszprém BL-meccset játszott és nyert, 28-26-ra.

Több ezren – a szervezők becslése szerint 4500-5000-en – vettek részt vasárnap kora délután Veszprémben az egy héttel ezelőtt meggyilkolt kézilabdázó, Marian Cozma emlékére megtartott néma felvonuláson. A tömeg délután egy órakor a belvárosi Óváros térről indulva a bűntett helyszínét, a  Patrióta lokált is érintve, ahol sokan megálltak és mécseseket gyújtottak, virágokat helyeztek el. A menet mintegy hatvan perc alatt jutott el a Veszprém Arénához, ahol megjezdődött  az MKB- Veszprém kulcsfontosságú mérkőzése a Bajnokok Ligájában a spanyol Leon együttesével.

Remport Csaba, a veszprémi kézilabda csapat szurkolói klubjának vezetője kérdésünkre azt mondta: megható és egyúttal szívszorító élmény volt, hogy a szervezők kérésének eleget téve az emlékmenet résztvevői nem hoztak magukkal transzparenseket, nem kiabáltak rigmusokat, hanem végig csendben, méltósággal viselkedtek.

A tömegben elvegyülve egyébként a térség számos kormánypárti és ellenzéki politikusát is fel lehetett fedezni: országgyűlési, veszprémi és Veszprém megyei önkormányzati képviselők is részt vettek a csendes felvonuláson.

Egy különleges BL-meccs

Színházi közönség duruzsol úgy előadás előtt, ahogyan morajlott halkan a Veszprém Aréna ötezres publikuma egy órával az Ademar Leon csapata elleni Bajnokok Ligája-középdöntő előtt. Pedig aki járt valaha kézilabdameccsen errefelé, az tudja: "ez idő tájt" már csak a füldugó szokott segíteni...

Máskor.

A melegítő játékosok valamennyien 8-as számú, Cozma-feliratú mezben készülődtek pályájuk legkeserűbbnek ígérkező mérkőzésére, dresszük elejére egy hete meggyilkolt társuk gyászkeretes fényképe került, míg az arcokra a bánat csalhatatlan jelsorozata. Aztán a koromfeketébe öltözött törzsszurkolók - amikor már csupán félóra volt hátra a kezdésig - csakcsak oldottak a hangulaton, s a „Hajrá, Veszprém, nyerünk!" kezdetű rigmus felhangzásával hirtelenjében sporteseménnyé változott a szertartás. Bár a pénteken még a bukaresti temetésen könnyező sportolók és edzőik a tragédia óta folyamatosan azt hangoztatták, hogy Marian Cozma emléke miatt kötelességük a ki, na meg a helytállás, az ember hitte is, nem is. Hát tényleg lehet ilyen körülmények között tornacipőt húzni, verejtékezni, brillírozni? Vagy éppen ilyen körülmények között lehet igazán?

A csapatok bemutatását követő, szűnni nem akaró tapsot egyperces néma felállás szakította meg a sötétbe boruló csarnokban, majd a jó ízlés határain messze belül maradó felvezető szakasz átmenet nélkül csapott át meccsbe.

A csoportjukból a középdöntős négyesbe a német Flensburg elleni hazai győzelmet, illetve idegenbeli vereséget "magukkal hozó" veszprémiek arcukra mosolyt a gólok után sem erőltetve, ellenben igen elszántan kezdték a kvartettbe három ponttal érkező spanyolokkal szembeni találkozót, ám meglépniük csak bő negyedóra múltán sikerült. Az aktívak közül Eklemovics és Vujin volt a két legaktívabb, s 11:7es hazai vezetésnél már majdnem úgy tombolt a tribün, mint a boldogabb időkben. Mi több, öt perccel a nyitó félóra vége előtt 13:8 is virított már a nagytáblán, de a villámgyors leoniak még azt megelőzően tudatosították ellenfelükben, hogy a felek a szünetben az öltözőbe vonultak volna: eszükben sincs összecsuklani (14:13).

Cozma emlékére győzött a csapat
Cozma emlékére győzött a csapat

A pulzusszám-emelkedést kétségbevonhatatlanul igazolta a meccset sötét öltönyben kezdő Mocsai Lajos tréner ingujjra vetkőzése, továbbá az is, hogy a vendégek játékosai közül Bicanic például - a kegyeleti időszakot átmenetileg lezárva - kis híján kimászott a nézők közé néhány pofon erejéig, de szerencsére odébb taszigálták az övéi...

Mindez már az után történt, hogy a Leon a mérkőzés során először vezetett (38. perc: 17:18), valamint, hogy a ruganyosságából szinte semmit nem veszítő, veterán "bombagyáros" Perezről fél percen belül kétszer is kiállítottak egyegy spanyolt. Elsősorban neki - és Peric kapusnak - volt köszönhető, hogy újabb kilenc perc múltán már "ide" volt három a differencia (23:20), s mivel most a hajrá is a remények szerint alakult, az egy héttel korábbi, végtelenül szomorú vasárnapot egy alighanem örökre emlékezetes követte (28:26).

Miközben a veszprémi kézilabdázók Marian Cozma kivetítőn megjelent fényképe felé fordulva köszönték meg a biztatást meg a győzelmet (kiki annak, akit szerinte illet), s Ilyés, Gulyás, Vujin, Eklemovics meg a többiek zokogva könyvelték el, hogy lám, hát sikerült, a drukkerek spontán rázendítettek: "Mi vagyunk a legnagyobbak!"

A máskor oly üresen hangzó, fellengzős szöveg ezúttal a legigazabb, legtalálóbb mondatként hatott.

Szurkolók Veszprémben
Szurkolók Veszprémben
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.