Lelépni a sakktábláról

Rohamrendőrök támadnak gumibottal egy tüntetőre, az előtérben játék keresztes lovagok kardoznak, míg az egész festményen a rajzfilmhős hangya, egy százszorosára nagyított Atom Anti repül keresztül.

Jellegzetes narancsszínű ruhája helyett ezúttal piros-fehér-zöldben. Soós Nóra több rétegben megfestett képein a hétköznapok mellett a politika is gyakran szerepet kap. Pedig az első képei még „ártatlanok” voltak. A Szombathely melletti Vépről Budapestre költözött lány naplószerűen örökítette meg mindennapjait, a reggeli fogmosástól és öltözködéstől kezdve, a szupermarketben való bevásárláson át a mosogatásig.

A festményekről az intimebb élethelyzetek sem maradtak ki, Nóra azt is vászonra vitte, ahogy férjével a hálószobájukban alszik, vagy amikor terhes volt kisfiával, Brúnóval.

Bármilyen banálisnak is tűntek a jelenetek, a harmincnégy éves képzőművész a frappáns címadásaival és transzparens, azaz áttűnő ábrázolásmódjával mélyebb értelmet adott a leghétköznapibb történésnek is. Egy vászonra egyszerre több jelenetet, tárgyat, motívumot festett fel, így a szokatlan képzettársításokkal a befogadót akaratlanul is gondolkodásra ösztönözte. A szociálisan érzékeny festő a Leértékelt áruk című sorozatában például alvó hajléktalanokat „montázsolt össze” a divatboltok kirakatainak próbababáival, míg a Fair Play-ben egy hatalmas sakktáblára vetített rá budapesti nyugdíjast, szemétszedőt vagy kisgyerekes anyukát.

– Nem szeretem a kizárólagosságot, a világ szerintem se nem fekete, se nem fehér – vallja Nóra, aki képein is arra törekszik, hogy egy-egy élethelyzetet, társadalmi történést több oldalról világítson meg. A sokrétegű, „átlátszó” stílusához vezető út persze rögös volt. Rajztanár édesanyja már kiskora óta inspirálta az alkotásra, és mivel közel laktak a Vépi Arborétumhoz, Nóra sokat rajzolt és festett a természetes környezetben.

Az érettségi után a Képzőművészeti Egyetemen tanult, ahol mestere, Klimó Károly vezette be a gesztusfestészet technikáiba. A huszonéves alkotó erőteljes ecsetvonásokkal absztrakt képeket festett, és bár tehetsége korán megmutatkozott, tudta, hogy mások ebben a stílusban sokkal jobbak nála. – Nem akartam a huszadik lenni a sorban – emlékszik vissza. Nóra mérnök apja is azt tanácsolta lányának, ha ezt a nehéz szakmát választja, ne legyen középszerű, hanem űzze a festészetet a legmagasabb szinten.

Inspirációért nem kellett messzire mennie: Nórát a munka során véletlenszerűen ecsetfoltossá vált műtermi padló és tárgyak ihlették meg. Úgy döntött, hogy a hatást reprodukálja, így cipőket szerzett művésztársaitól, rokonaitól és hajléktalanoktól, majd kidekorálta őket mindenféle színűre. Az installációnak nevet is adott: „Divatba jött a festészet”. Az ötletet továbbgondolta vásznon. Cipőket festett egymásra, arra keresve a választ, meddig vonal egy vonal, és meddig folt egy folt.

Az eredmény egy transzparens, már-már absztrakt festményre hajazott. Nórának tetszett a többsíkú kép, de később már arra törekedett, hogy művei ne csak esztétikai élményt nyújtsanak, de fanyar iróniával gondolkodásra késztessék a befogadót. A Sivatagi róka című képén például a 2003-as iraki háborúban részt vett katonákat festett meg, majd hozzámontírozta Dargay Attila híres rajzfilmjének főhősét, Vukot, a rókát. Több képén is felvetette a kérdést: volt-e értelme Magyarországnak részt vennie az iraki intervencióban. A háborús festményeken huszár ólomkatonákként ábrázolta a magyarokat.

– Az irónia jó eszköz arra, hogy a képeimmel megszólítsam az embereket – mondja Nóra, aki a globális, természeti katasztrófákról szóló alkotásairól sem mellőzte a humort. A Katrina hurrikán pusztította képre a volt NDK-s olimpiai bajnokot, Katarina Witt műkorcsolyázónőt festette fel, a Sandy tornádó puszításai hoz pedig a Grease musicalből rajzolta meg John Travoltát és Olivia Newton-Johnt (utóbbi neve a filmben Sandy volt). – Nem hiszem, hogy a globális kataklizmákat csakis direktben, sokkolóan lehet megfesteni – vallja.

A gazdasági válságot Nóra szokatlan módon, spiritualista szempontból dolgozta fel. A Felkészülés hatalomátvételre című nagyméretű képsorozatában saját magát ábrázolta, amint egy hatalmas sakktábla előtt jógázik áttetsző testtel. A képzőművész szerint a válság hatására a nyugati emberre jellemző állandó küzdést, harcot – melyet a sakktábla szimbolizál – előbb-utóbb fel fogja váltani egy meditatívabb, de kevésbé énközpontú életmód. Nóra képeit nézve, el is kezdhetjük az átszellemülést.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.