Kócos, drótos

Néhány éve történt. Köves Viktória (képünkön) oly sok kipróbált szakmai kalandozás után azt kezdte érezni, múlik benne a blogláz, s vetett egy oldalpillantást a webdizájn felé. Meglátott közben egy ékszerfélét, amelyet kevéske drótból és egyetlen szem gyöngyből készítettek el. Ő is szívesen megpróbálná, kiáltott fel, de akkor még nem gondolta, hogy a drótból hajlítgatott, gombokkal, gyönggyel és mindenféle üvegcseréppel díszített kézműves ékszerek világa lesz az a terep, amelyben jól érezheti magát. – Egy gyűrű volt az első – idézte fel a termékeny pillanat beköszöntét a leleményes ékszerek készítője –, mikor elkészültem vele, felkiáltottam: Te jó ég, ez egy gyűrű!

Utána nem volt megállás, belemerült, és minta nélkül ment a saját feje után. A gyűrűkről és a medálokról készült képeket feltette a blogjába, amire azt mondták az ismerősei: tetszik nekik!

– A nemesacélnál kötöttem ki, rozsdamentes, saválló anyagot használok, nem színezi el a bőrt, nem feketedik. Eljártam a Gozsdu-udvar vásárjaiba, az ékszereket megvették. A párom arra ösztönzött, hogy kérjem el bátran a munkám árát, ne legyek olcsójános, mert azt nem becsülik semmire. Meglepett, de így is fogytak az én kombinátfogóval hajlítgatott, használt gombokkal, üveggolyókkal és megkövesedett kagylókkal díszített tárgyaim. A legérdekesebb az volt, hogy közben teljesen megnémultam! Eltűnt belőlem az a késztetés, hogy leírjam a közleményeimet. A két milliméteres acéldróttal kezdtem kifejezni magam, és ezt kielégítőnek tartottam. A kócos ékszerekkel kezdtem magamról közölni, s hála istennek ez a mai napig is tart.

Azért kapták az ékszerek a fura nevet, mert a girbegurba drótokra és a sok szabálytalan vonalra mondta valaki egyszer, hogy olyan kócosak. A vásárokon persze mindig akadt egy-egy merész vevő, aki összefogdosta az árut, és felkiáltott: de hát ilyet én is tudok csinálni!

Az egykori újságíróból lett ékszerkészítő ilyenkor csak elmosolyodott, és a vevő kezébe nyomta az iszonyúan kemény kettes acélt: – Tessék nyugodtan nekilátni!

– A legszebb az a pillanat volt, amikor rádöbbentem, hogy amit csinálok, csak az enyém. Hogy piacképes terméket állítok elő, az külön öröm. Most már olyan is van, hogy hoznak nekem kicsiny otthoni emléktárgyakat, s azt kérik, tekerjem körül dróttal – meséli Viktória.

Így lesz a nagymama kabátgombjából gyűrű, vagy a Seeger-gyűrűből fülbevaló. A régi törött bögredarab is alkalmas arra, hogy életet leheljen bele. Mint mondja, azt élvezi a legjobban az új szakmájában, hogy nincs benne semmilyen merev szabály. Csak a szépség és a használhatóság számít. S őt lepte meg a legjobban, de talál benne annyi örömforrást, mint az újságírásban.

Köves Viktória ugyanis egykor újságíró volt – igaz, azt mondja rá, hogy az már nagyon régen volt! Interjúkat készített a régi 168 Óránál, aztán jött az újságírók körében jól ismert és elátkozott szabadúszás. A Magyar Hírlap és a Népszabadság volt a következő állomás, lapunk blogfelületét is gondozta egy időben. A hősi idők szövegei jelentek meg nemrég Fullkontakt címmel, ami arra utal, hogy mindenféle finomkodás nélkül írt –Nata álnéven a felület legolvasottabb blogjában – a személyes ügyeiről.

– Közben voltam használtgyerekruha-boltos és ingatlanügynök is –jegyzi meg csinos kis boltjában, ahol úgy kínálja portékáját, hogy mindig a keze ügyében van a fogó, s a kézzel alig hajlítható acéldrót.

Mire a szál tízszer-tizenötször körbetekeredik, ahhoz neki vállban, karban is rá kell dolgoznia. A végén azt látja, hogy egyszerű anyagokból is lehet nagyon szép dolgokat készíteni. –Amikor 1999 decemberében megszületett a fiam, és hamar kiderült, hogy esélyem sem lesz visszakerülni a sajtó világába, nem gondoltam volna, hogy a kócos ékszerek lesznek azok, amelyek kihúznak a csávából. Próbálkoztam mindennel, ajánlkoztam kávét főzni is – eleveníti fel a nekifutásokat. S amikor az egyik rádióadónál egy huszonéves csuklóztatta, végleg lelohadtak az újságírással kapcsolatos ambíciói. De ezt ma már minden indulat nélkül idézi fel. S olyankor szokott leginkább az eszébe jutni, amikor vadul hajlítgat.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.