Az örökségvadász

Csak állt a Csorba-tó partján, és buzgón kattintgatott frissen szerzett Szmena 8M fényképezőgépével. Nem zavarta a társaság hiánya; hogy szülei, de még a buszos utazáson megismert idős bácsi sincsenek vele. Fel sem tűnt neki, hogy elveszett.

Kisgyörgy Éva ekkor még csak 11 éves volt, és órákat töltött egyedül, mire a szülei megtalálták. Talán itt, ezen a csehszlovákiai kiránduláson kezdődött minden. Az is lehet, hogy az érettségi ajándékként kapott isztriai utazáson, amelynek szintén egyedül vágott neki. Barátnője az utolsó pillanatban lemondta a közös nyaralást. Egy biztos: ma már eszébe sem jut, hogy társat vigyen magával utazásaira. Kisgyörgy Éva – ahogy bloggerkörökben ismerik, Travellina –, ha csak teheti, egyedül utazik. Mert így jobban megismeri a helyi embereket és szokásokat.

Mert bár egyedül utazik, sosem magányosan – bárhol bárkivel képes szóba elegyedni. Viszont nem szeretne alkalmazkodni senkihez; utazásaiban nem köt kompromisszumot. Akkor és azt szeretné megnézni, amikor és amire valóban kíváncsi. Márpedig ő a világörökségekre kíváncsi. Az összesre. Feltett szándéka, hogy végigjárja a föld minden országát és világörökségi helyszínét. Persze ebbe időnként beletörik a bicskája. Az UNESCO listáján 157 ország 962 természeti és kulturális világörökségi helyszíne szerepel, ám nem mindegyik megközelíthető. A lista ráadásul folyton bővül. Éva 357-et már látott: beszélgetésünk előtt Ománban kereste föl a több ezer éves öntöző- és vízszállító rendszereket.

Ám olykor megesik, hogy hazatérése után szembesül vele: éppen az általa látogatott országban jelöltek ki újabb világörökségi helyszínt. Így történt ez tavalyi svéd és maláj útjain is. Kisgyörgy Éva maga sem tudja már, pontosan mikor csapott át benne a turistáskodás világörökség-vadászattá. Először csak véletlenül vetődött el a világörökségi helyszínekre, később tudatosan kereste őket. Különben sosem látta volna a belgiumi hajóemelő rendszert vagy Spanyolországban a Vizcaya-hidat.

Ma már azonban olyan ez számára, mint a drog: mindig többet és újabbat akar látni. Pedig a szabolcsi kis faluból, Tunyogmatolcsról származó szülei nem voltak nagy utazók. Igaz, nem sokkal az esküvőjük után ők is fölkerekedtek, és elindultak Budapestre szerencsét próbálni, így egyetlen lányuk már Pestszentlőrincen született.

Kisgyörgy Éva

A reptéri buszsofőrként dolgozó édesapa megelégedett az utasok szállításával, a munkaügyi ügyintézőként dolgozó édesanya számára talán épp elég ijedelmet okozott a Csorba-tavi „kaland”. Gyerekfejjel Éva se nagyon utazott sehová: a család legföljebb az égszínkék Trabanttal ruccant ki olykor-olykor. A parkolóban azután megették szendvicseiket, majd hazamentek.

Egyke volt, szeretett is egyedül lenni, esténként szobája magányába visszahúzódni. A fenekén mégsem tudott megülni. Pezsgő társasági életet élt, tűzzománc szakkörre, görög táncházba járt, ellenzéki gyűléseken vett részt. Mindig ő volt az összejövetelek katalizátora, a csapat motorja.

A mai napig ő szervezi az általános iskolai osztálytalálkozókat, ő hívja össze több mint húsz éve azt a tucatnyi embert, akivel nem sokkal a rendszerváltozás után együtt tapasztalta meg a multik elképesztő tempóban pörgő világát. E „szürreális évekről” azt mondja: jókor volt jó helyen. Épp a rendszerváltozás évében diplomázott, majd egy külkereskedő cégnél kapott munkát. Azt hitte, repülőgépeken fogja körbeutazni a világot. Nem utazott azonban sehová, helyette annak lehetett szemtanúja: a cég vezetői hogyan lopják szét gátlástalanul az állami tulajdont. Azután a határok kinyíltak, a multik pedig elkezdtek özönleni Magyarországra. Egy amerikai könyvvizsgáló cég angolul jól beszélő fiatal diplomásokat keresett. Kisgyörgy Éva ennek az elvárásnak éppenséggel megfelelt

– Soros-ösztöndíjasként New Yorkban töltötte 1988 nyarát –, ám fogalma sem volt róla, mi az az audit. A cégnél azonban nem a szakmai tudást nézték – azzal úgy voltak, majd ők megtanítják –, hanem a munkához való hozzáállást, a személyiséget. Jól válogattak: a 12 fős kezdő csapat tagjai – közgazdászok, jogászok, mérnökök – ma is mindannyian vezető pozícióban dolgoznak.

Eleinte csak tátott szájjal nézték, hogy a szocialista nagyvállalatokhoz képest milyen hatékonyan működik egy amerikai cég, mennyire másképp értelmezi a határidőket, a pontosságot és a munkaidő rugalmasságát. Az ütközőzónában pedig ők álltak, a tejfölösszájú ifjoncok. – Ha nem lesz kész a külföldi anyacég számára egy héten belül a mérleg, én akkor is auditor maradok, de ön már nem lesz itt gazdasági igazgató – mondta 24 évével és mind a 153 centijével Kisgyörgy Éva a szocializmus emlőin nevelkedett, délután négykor hazaindulni készülő helyi „kiskirálynak”.

Embertelen volt a tempó, és rengeteg a tanulnivaló. Úttörők voltak a szakmában, Magyarországon akkoriban még nem nagyon voltak könyvvizsgáló cégek, a privatizáció viszont javában zajlott. Kisgyörgy Éva egyik nap vidéki szállodát értékelt, másnap kaszinót auditált, harmadnap már kezdőket oktatott Spanyolországban. Véleményt mondott zalai válltömésgyártó cégről, ellenőrizte Bulgáriában egy atomreaktor működését, kézikönyvet írt a Budapesti Értéktőzsdének. Éjjelnappal, hétvégén is dolgozott, és megszerezte az ACCA- (nemzetközi könyvvizsgáló) képesítést. Közben annyit keresett, amennyit édesapja és édesanyja együttvéve sem, így 26 évesen meg tudta venni első lakását.

Utazásra azonban esélye sem volt. Amikor meglátta az újságban az amerikai ösztöndíjról szóló hirdetést, döntött: ha érdekes helyre jut be, mindent maga mögött hagy. New Yorkot ajánlották, s egy percig sem gondolkozott. Az MBA-képzés meg se kottyant neki, sorra tette le a jeles vizsgákat, így az eredeti egy évből kettő lett. Az ösztöndíj igen szerény volt: hetekig csak paradicsomos tésztát evett, de hétvégenként belevetette magát Manhattan forgatagába. Ha be akart jutni valahová, nem ismert lehetetlent. Egy magyar magazintól néhány általa készített képért cserébe fotósigazolványt szerzett, s az megnyitotta előtte az ajtókat. Így jutott be koncertekre, kiállításokra, színházi előadásokra vagy éppen helikopteres repülésre.

Az egyetemen marketinget tanult, de bekönyörögte magát egy fotókurzusra is, ahol jobbnak bizonyult „hivatalos” csoporttársainál. Egy nap összepakolta a fotóit, és elment a Rolling Stone magazinhoz. Ott hamar kiderült, több ezren próbálkoznak bekerülni a lapba, a portfólió leadásának is meghatározott rendje van. Ám Évát pár nappal később azzal a meglepő hírrel fogadták: fölvennék gyakornoknak. A sors azonban nem akarta, hogy fotóriporter legyen: vízuma lejárt, a gyakornoki munkáért nem fizettek volna. Élete egyik legkeményebb döntése volt, de hazajött. És ekkor megint jókor volt jó helyen.

A Magyar Telekom (akkor még Matáv) épp a tőzsdére készült, s a nemzetközi számvitelben jártas, angolul folyékonyan beszélő munkatársat keresett. Az országban akkor csak tizenkilenc embernek volt ACCA-képesítése, s közülük valószínűleg csak Évának volt friss amerikai MBA-je. Rendkívül előnyös feltételekkel vették föl. Igaz, a tempó ördögi volt. Ismét éjszakába nyúlóan dolgozott, tíz hónap megfeszített munka következett. Volt, hogy gyalog ment be, hogy legalább így érje egy kis napfény, közben pityergett, annyira hiányzott neki egy kis nyaralás. Aztán végre beindult a kereskedés, Kisgyörgy Éva pedig másnap kivette az összes szabadságát, és elutazott Ázsiába.

Másfél évtizedet húzott le a cégnél. Úgy érzi, ezen a területen elérte, amit lehetett. Az anyagi javak sosem érdekelték, nem él fényűző életet, minden pénzét utazásra költi. A lendület azonban még mindig hajtja: most egy egészen új vállalkozást szeretne felépíteni. Mi más is lehetne ez, ha nem egy utazási tanácsadó cég? No, nem túrákat vezetne – társasutazásokra továbbra sem vágyik –, hanem az útjai során felgyűlt tapasztalatait szeretné kamatoztatni. Hiszen szó szerint bejárta a fél világot: 193 országból 99-ben már járt. Közgazdász énjét viszont ekkor sem feledi: külön Excel-táblát készít a csomagoláshoz, az útitervhez, a világörökségi helyszínekhez. Néha azonban a véletlen sodorja elé a következő úti célt. Augusztusban Észtországba utazik, mégpedig azért, mert az internetes koncertjegy-vásárlásnál Bécs „nem nyílt ki”, csak Tallinn. Kisgyörgy Éva pedig olykor nemcsak a világörökségi helyszíneket, hanem Robbie Williamset is látni akarja.

Névjegy

Kisgyörgy Éva Budapesten született. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külgazdasági és szociológia szakán szerzett diplomát 1989-ben. 1990–94 között az Arthur Andersen könyvvizsgáló cégnél dolgozott. 1996-ban a Long Island-i Hofstra Egyetemen szerzett marketing szakos MBA-képesítést. 1997–2011 között a Magyar Telekomnál volt vezető beosztásban. Utazásairól Travellina néven blogot vezet.

-
FOTÓK: WWW.TRAVELLINA.HU
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.