A kártya szelleme

A bridzs ugyanolyan sport, mint a többi: a nagy versenyeket itt is profik nyerik. Magyarországon is lakik néhány, ha profinak tekintjük azt, aki a bridzsből él. De nem úgy, ahogy a teniszezők, golfozók vagy snookeresek. Talán egy olyan bajnokságot rendeznek évente, amelyen a díjak értéke meghaladhatja a költségeket. Az idén Monte-Carlóban, a Cavendish-versenyen a győztesekre fogadók által befizetett sok ezer euró már elég nagy díjalapot jelent...

Pénzhez inkább bridzstanításból lehet jutni, vagy abból, ha egy híres játékost megfizet egy ambiciózus amatőr, aki szeretné magát kipróbálni a menők között. – Nekem sosem jutott eszembe, hogy pénzt kereshetnék a bridzsezéssel – mondja a lille-i bridzsolimpiáról aranyéremmel hazatérő magyar bridzscsapat tagja, Szappanos Géza. – Sőt nagyon is sokat költöttem rá. Mert igaz ugyan, hogy a bridzs a legolcsóbb sport, csak két pakli francia kártya kell hozzá, de a versenyekre el kell utazni, és ki kell fizetni a nevezési díjat is.

A bridzsversenyeket persze ügyesen szervezik, nyáron például nagy nyaralóhelyeken, így a kísérő család is jól érzi magát, amíg a játékos a versenyasztal mellett ül. – Aki egyszer igazán belekóstolt ebbe a játékba, olyan gyönyörűségeket élhet át, hogy újra és újra próbára akarja majd tenni magát – folytatja a bajnok. – Érezni, hogy a gondolkodásom erejével győzni tudok komoly ellenfelek ellen. Az asztal mellett rá tudok jönni egy különleges megoldásra. Vagy csak pontos számolással kikövetkeztetni a legjobb húzást: felemelő pillanatok!

– A bridzset négyen játsszák, a szemben ülők alkotnak párt – magyarázza. – Bár eredetileg egy orosz kártyajáték neve, a biridzs angolosodott el, a bridge szó kifejezi a lényeget, a partnerek közötti szellemi híd megteremtése vezet a sikerhez. Ezért is vagyok büszke rá, hogy annyi jó és eltérően gondolkozó játékossal meg tudom értetni magam. (Az orosz szó eredetileg a középkori vásári kikiáltót jelentette.) Gyerekkorától kezdve minden játékot ki akart próbálni Szappanos. Moszkvai egyetemistaként a hatvanas évek végén tolmácsolt egy háromtagú magyar gazdasági küldöttségnek.

Az aznapi tárgyalás befejezése után megkérdezték tőle, tudna-e a negyedik lenni a bridzspartiban. Fogalma sem volt róla, mi az, de biztos volt benne, hogy győzni fog. És mit tesz isten, éjfél előtt egyszer csak elmagyarázta évek óta játszó partnerének, mit kellett volna tennie. Nem hittek neki, visszarakták a lapokat, újrajátszották, és kiderült: igaza volt!

Vasútmérnöki diplomájának fő haszna volt, hogy az álláshoz szabadjegy járt. Ahogy hazakerült, máris utánanézett, hol rendeznek versenyt, és utazott Pécsre. A restibe betérve feltűnt neki, hogy négy „bridzsezőnek tűnő” fiatalember éppen evőversenyhez készülődik: rendeltek 24 pörköltet uborkával, kenyérrel és 24 korsó sörrel, hogy ha mindenki végez a maga hat adagjával, majd kitalálják, hogyan tovább.

 – Lehet, hogy hülyén hangzik, de nagyon szerettem volna ezek közé a fickók közé tartozni – nosztalgiázik. – Akik ilyen szabadságot megengednek maguknak, ennyire játékosan fogják föl az életet, miközben tudtam, hogy mennyire komolyan veszik a játékot, hiszen a bridzsasztalnál órák hosszú során megfeszített koncentrációval küzdenek.

Mind a négyen közeli barátaim lettek, és egyikük, Kovács Zoltán biztosan tagja lett volna a mostani győztes csapatnak is, ha nem hal meg váratlanul ereje teljében. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján éppen ez, a főként a Budapesti Műszaki Egyetem bridzsklubjából induló nemzedék törte meg a háború előtt két Európa-bajnokságot is nyerő játékosok egyeduralmát. Akkoriban már hozzá lehetett jutni az angol nyelvű szakirodalomhoz, és megnyílt az út külföldre is. Először a nagyon erős lengyelekkel, később az osztrákokkal, az erdélyi versenyeken meg a románokkal, romániai magyarokkal is összemérhették tudásukat a magyar bridzsezők. Voltak jó eredmények, de valahogy mindig elmaradt a nagy siker. Közben a bridzs is sokat fejlődött.

Az amerikaiakat végtelenül bosszantotta, hogy az ötvenes évek közepétől két évtizeden át nem tudtak győzni az olasz válogatott ellen. Mindent bevetettek, egy milliomos még egy akkor korszerű, szobányi komputert is vásárolt a Dallasba költöző fiatal bridzsezőknek. A Dallasi Ászok végül sokszoros világbajnokok lettek, de igazából csak az után, hogy az olasz csapat legjobbjai visszavonultak. Akkor kezdődött a profikorszak, a világbajnoki győzelemre esélyes válogatottak tagjai ugyanúgy a bridzsezésből élnek, mint minden más sport legjobbjai. Azóta már a „dallasi generáció” tagjai is túl vannak a hatvanon, de a bridzsben a kor nem olyan meghatározó, mint más sportágakban. A szeniorversenyekre is jobban odafigyelnek.

– A négy közé jutásért a lengyelek ellen két napig fej fej melletti küzdelmet vívtunk – emlékszik vissza Szappanos Géza. – Kilencvenöt leosztás, azaz több mint 14 órás játék után ők vezettek egy ponttal. A legeslegutolsó partiban tudtunk fordítani. Ez olyan erőt adott, hogy a következő négy nap simán győztünk a svédek és az amerikaiak ellen is. A nagy videomegosztón látható, hogy az eredményhirdetésen eljátszott Himnusz alatt mennyire meg vannak hatódva „az öregek”. Ez a néhány pillanat pályafutásuk betetőzése. Nagyon megérdemelt siker, hiszen csere nélkül, négyen játszották végig az egész versenyt, miközben minden más csapatban hat játékos szerepelt.

– Nem biztos, hogy ez olyan nagy hátrány volt – mondja Szappanos Géza. – Én is és a társaim is egész életükben olyan vezetői posztokon dolgoztunk, ahol nem háríthattuk át másokra a felelősséget. Megmondom őszintén, utálom, ha ki kell ülnöm a „cserepadra”. És így senki sem mondhatja el, hogy „ő vitt be a hátán a célba”. A bridzsben logikus gondolkodással kell elérni a győzelmet, gyanús kompromisszumok, protekciós megoldások nem játszanak. Komoly kockázatokat kell mérlegelni, és percenként fontos döntéseket hozni. Szappanos szerint nagyon sok haszna volt abból, hogy ezzel a játékkal tartja karban a gondolkodását.

Huszonkilenc éven keresztül vezette az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodát mint vezérigazgató. Néhány nehéz helyzeten úrrá tudott lenni gyors helyzetfelismerő képességével. A bridzsben szükség van vagányságra, a blöff sincs tiltva. Szappanos főleg fiatalabb korában gyakran élt ezzel a lehetőséggel. – Kétélű fegyver, de szükség lehet rá – mondja most. – Ha nagyon fegyelmezetten játszik valaki, ráérez, mikor lehet eltérni a megszokott tempótól. A gazdasági tárgyaláson is van olyan, amikor szokatlan megoldás vezet sikerre. A rendszerváltás idején sok millióval tartozott nekünk egy tévégyár. Sosem tudtuk volna behajtani, inkább gyártattunk velük kétszáz készüléket, és a partnereink dolgozói kedvezményes áron megvásárolhatták.

Nem tagadja, hogy sokan támadták az állami fordítóirodát, amely még most is monopolhelyzetet élvez a hiteles fordítások területén. – Biztosan lehetett volna másfajta szabályozással is működni – jelenti ki. – Az is biztos, hogy nem tudtunk-tudunk hibátlanul dolgozni. De állítom, hogy Magyarország viszonylag sima EU-csatlakozásának sikerében komoly szerepe volt a cégnek. Erre akkor is büszke vagyok, ha tudom, hogy az ár ma nagyon súlyos megterhelés azoknak, akik például anyakönyvi okmányokat vagy iskolai bizonyítványokat akarnak hitelesen magyarra fordíttatni.

Névjegy

Szappanos Géza 1947-ben született Bánhidán. Moszkvában szerzett vasútmérnöki diplomát. Volt szinkrontolmács, a hetvenes években a Nehézipari Minisztérium alá tartozó NIMDOK munkatársaként az állami-gazdasági vezetők külföldi útjaihoz készített háttéranyagokat. 1980-tól majdnem három évtizedig az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda vezérigazgatója volt. Sokszoros magyar bajnok bridzsező. Augusztus 10. és 22. között napi hétórás játékkal, Dumbovich Miklós, Kovács Mihály, Magyar Péter és Bárány György (kapitány) társaságában aranyérmes lett a bridzsolimpia szeniorversenyén.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.