A ráncok kisimítói

– Itt szúnyomok láthatóak, ezek szögek után maradt lyukak. Akad olyan száz évnél idősebb deszka is, amiből a rozsdafoltok mellett még kiolvasható a XIX. század eleji ácsok kéznyoma – magyaráz lelkesen Kovács Imre, azaz „Fanyúvasztó bácsi”. Előttünk bontásból származó lécek, gerendák állnak halomban, abból válogatunk a csillaghegyi műhely kertjében.

A felhalmozott faanyag nagy része bőven antiknak mondható: a legfiatalabb is nyolcvanéves, öregebbje pedig az 1890-es évekből való. Sok a korhadt, törött és sérült darab: az asztalosok és faesztergályosok nem is engednek ilyen, általában kidobásra ítélt fát a műhelyükbe. Fanyúvasztóéknak viszont ez jelenti az igazi kincset: a régi szögnyomokat és a fa felületi sérüléseit bedolgozzák a készülő bútorokba és dísztárgyakba.

S hogy mi is készül műhelyükben? Mosdótál, dohányzóasztal, szerszámosláda, kitűző, képkeret, ikon, hűtőmágnes: bútorok és lakáskiegészítők minden mennyiségben. Fanyúvasztóék, azaz Imre és párja, Laczo Ágnes mindenevők, ha fáról van szó.

Történetük alig egy éve kezdődött. – Nagyapám és dédapám is nagy fúró-faragó mester volt. Én is mindig barkácsolgattam, de csak hobbijelleggel – meséli Imre. Eredetileg vendéglátást tanult, három évet töltött egy luxushajón. Aztán kint ragadt Amerikában. Házépítéseknél dolgozott, belsőépítészettel foglalkozott, bútorokat, kandallókat épített gerendákból. Három éve jött haza. Neje, Ágnes grafikus: először ő kérte, hogy készítsen az egyik rajzának képkeretet. Valójában a válság, a törlesztendő hitelek, az anyagi nehézségek hívták életre a vállalkozást. Imre elkezdett házalni boltoknál az első darabokkal, és haraptak rá. Tavaly június óta pedig már létrehozták a webüzletüket is: Fanyúvasztóék boltját.

Nevüket népmesei hatásra választották: Fanyűvő alakja a meséből ismerős, tehát már foglalt volt, kitaláltak hát egy hasonlót. Kapóra jön a mesei háttér, jó beburkolózni a fantázia és az internet nyújtotta ismeretlenségbe. Hadd higgyék csak, hogy Fanyúvasztó bácsi és Fanyúvasztó néni egy galambősz idős asztalos és a neje, nem pedig egy harmincas fiatal pár. Abban, amit csinálnak, úgy tartják, a fa a lényeg, nem ők.

Laczo Ágnes és Kovács Imre. A szúnyomot is megszépítik
Laczo Ágnes és Kovács Imre. A szúnyomot is megszépítik FOTÓK: SZABÓ BARNABÁS

– Mindegyik deszkáról és darabról tudja, honnan származik, és hova használtuk fel – mondja Ágnes a férjéről. S nem csak a különleges esetekre emlékeznek élénken: készítettekmár régimagyar vitorlázó repülőgép szárnyából is íróasztalt, aminek csodájára járt egész Csillaghegy. Ugyanígy megmarad a többi nyersanyag története is. Fát tetőszerkezetek és ódon épületek bontásából szereznek.

Került már hozzájuk polgári kúriák teteje, régi parasztház hajópadlója meg híres épület része is. Imre most éppen egy kis gerendaházat épít Pomázon, a hegyoldalban, annak anyaga majdnem teljesen a Zeneakadémia kibontott tetejéből származik. Vajon milyen érzés, ha olyan tető húzódik a fejünk felett, ami ennyi mindent láthatott és hallhatott már?

– Az antik fának éppen ez a varázsa: régi korok tanúja – mondja Imre. – A frissen kivágott fának még nincs meg az érettsége, nincs olyan markáns textúrája. A százéves fa olyan, mint egy könyv: benne van a bogarak rágta minta, a hibák, foltok, csapolások, szögek, csavarok. Mi ezt próbáljuk megőrizni azzal, hogy új formát adunk neki.

Először átválogatják a beérkezett szállítmányt. Az öreg fa koránál fogva tartogat veszélyeket. Megtörhet, berepedhet egy része, nem mindegy hát, hogy dísz- vagy használati tárgy készül belőle. Egy olyan darab, ami teli van szúnyomokkal, kandallótetőnek remek lehet, de bútorlábnak már nem alkalmas.

Utána következik a tisztítás, a szögtelenítés, a drótkefélés, a korhadt részek eltávolítása, a kézi csiszolás. Végül jön az égetés és a méhviasszal vagy lenolajjal való kezelés. A nagyobb bútorok készítése és a fa megmunkálása Imre területe, míg Ágnes keze alól festett, vidám fogasok, kis képek és kiegészítők egész sora kerül ki.

A közös bennük, hogy minden lyuknak és szögnyomnak szerepe van. Az óriási hajósládát az oldalán terpeszkedő lyukak tenger látta kincsesládikóvá avatják, a Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló ikonon pont az édesanya arcán keresztülfutó repedés több mint szimbolikus. Évgyűrűk, lyukak, korhadás- és rozsdanyomok: mindezek a fa ráncai. Fanyúvasz tóék ezeket akarják megmutatni nekünk. Jól tudják: a természetnek nem kell szépségtapasz.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.